Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Cselekvőképesség. Törvényes képviselet — 73 tolja és ennek eredményeként értelmes és az ő érdekeinek meg­felelő elhatározásra jusson (XV. 973.). A Kúria nem fogadta el irányadóul az orvosszakértőnek az elmeállapot kérdésében adott azt a véleményét, amely csak a megvizsgált egyénnel való közvetlen érintkezésen, a kereseti tényelőadáson és a rokonok bemondásán alapult, anélkül, hogy a bíróság felderítette volna, hogy a kereseti tényelőadások s a rokonok bemondásai megfelelnek-e a valóságnak (XV. 77.). Egyébként a bíróság az elmebetegség fennforgásának a kér­désében nincsen kötve az Igazságügyi Orvosi Tanács véleményé­hez, mert az a tényállás megállapításánál — éppenúgy, mint a perben felmerült egyéb bizonyíték — szabad bírói mérlegelés tárgya és bizonyító ereje is ennek az eredményéhez igazodik (XVI. 290.). Azt az ügydöntő ténykérdést, hogy az örökhagyó valóban elmebeteg volt-e s ha igen, elmebaja milyen mértékben hatott értelmére és aka s ehhez képest elmebetegsége kizárta-e az örökbefogadási szerződéshez, illetve a végrendelkezéshez szük­séges értelmes akaratelhatározó képességét, — a Pp. 270. §-ának szabályai szerint kell elbírálni és ennek a kérdésnek elbírálásá­nál nem kell minden esetben elmeorvosszakértőt meghallgatni, mert az elmebaj, vagy az épelméjüség a megállapított tények alapján a fennforgó körülményekhez képest különös szakismeret nélkül is felismerhető lehet (XVI. 575.). Az aggkor és érelmeszedés okozta szervezeti átváltozások fennforgása és azoknak a beteg elmebeli állapotára vonatkozó kihatásai azonban kizárólag az orvostudomány keretébe esnek; míg az idült alkoholizmus megállapításánál ezenfelül minden­esetre a beteg életmódjából és életviszonyaiból meríthető tárgyi adatok is jelentőséggel bírnak (XVI. 463.). Egyedül körülmény, hogy a gondnokság alá helye­zendő viselkedése tekintetében más nem szakértő személyek előtt normálisnak tűnik fel, a szakértői vélemény lerontására bizonyítás esetén sem alkalmas (XVI. 290.). A közjegyzői okiratnak az örökhagyó rendelkezési képessé­géről való meggyőződést tanúsító tartalma nem bizonyítja köz­okirat erejével azt, hogy az örökhagyó cselekvőképességében hiány, vagy gátlás nem volt. A közjegyzői okirat ugyanis a köz­jegyző kijelentését és az abban foglalt egyéni meggyőződését bizonyítja csak, de észleleteinek helyessége tekintetében nincsen bizonyító ereje (XVI. 597.). A gyengeelméjűség megléte, vagy hiánya elsősorban orvosi szakkérdés. Áll ez a „vele született" gyengeelméjűség esetére, mert ez a betegség az orvostudomány szerint szorosan össze-

Next

/
Thumbnails
Contents