Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

48 — Uzsorás és kizsákmányoló ügylet — Kizsákmányolásról csak olyan kétoldalú ügyletnél lehet szó, ahol a szolgáltatással szemben ellenszolgáltatás áll (XV. 460.). Kizsákmányolás tehát fogalmilag csak visszterhes ügyletnél fordulhat elő (XV. 143.). A tisztán ingyenes ügyletnél az 1932:VI. tc. szabályainak alkalmazása már fogalmilag is teljesen ki van zárva (XV. 460.). A kizsákmányoló ügylet sui generis ügylet, amelynek szabályait a tiszta ajándékozásra alkalmazni kényszerhelyzet kihasználása esetén sem lehet (XIV. 793.). Abból a körülményből tehát, hogy pl. az eladott ingatlan értéke a kikötött ellenszolgáltatás értékét jelentős mértékben meghaladta, nem lehet következtetést vonni egyéb feltételek fennforgása esetén sem a kizsákmányoló ügylet fennforgására, ha megállapítható, hogy az eladó az értéktöbblettel a vevőt meg akarta ajándékozni s hogy ezt az értéktöbbletet tudatosan és szándékosan juttatta neki (C. I. 2224/1939.). A vőnek azt az elismerését, hogy az apósától hozomány címén 119.000 pengőt kapott, mint teljesen ingyenes és egyoldalú ügyletet, kizsákmányolás címén nem lehet megtámadni arra hivatkozással sem, hogy a vőnek munkadíjkövetelése volt az apósával szemben az após vagyonának kezelése fejében s hogy csak kényszerből ismerte el a 119.000 pengőnek nem munkadíj, hanem hozomány címén történt átvételét (XV. 460.). Viszont abból a körülményből, hogy a várható örökségről a kötelesrészre is kiterjedően ellenszolgáltatás nélkül is érvényesen le lehet mondani, nem következik, hogy az 1932:VI. tc. 9. §-ában felsorolt azoknak a további feltételeknek a megvalósulása esetében, amelyek az ügyletet általában kizsákmányoló ügyletté minősítik, a várható örökségről, vagy kötelesrészről való lemondásnak, mint kizsákmányoló ügyletnek a semisségét érvényesíteni ne lehetne. Ebben a tekintetben az örökségről való lemondásra is az általános szabályokat kell alkalmazni (XIII. 796.). A kizsákmányoló ügylet egyik tényelemeként szereplő „szorult helyzet" nyomasztó anyagi helyzetet jelent, amelynél fogva az egyik fél a vele ügyletet kötő másik fél szerződéses önkényének van kitéve (C. III. 893/1940.). Szorult helyzet csak akkor áll fenn, ha a szerződő fél valamely lényeges érdekét fenyegető súlyos hátrányt nem tud elhárítani másként, mint az ellenérdekű fél által ajánlott szerződés megkötésével (C. VI. 3158/1941.). Az állandó bírói gyakorlat szerint az ügyletet kötő fél szegénysége egymagában nem elegendő az ő megszorult helyzetének a megállapítására (XIV. 390.). Megállapította a Kúria a szorult helyzetet annak alapján,