Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Tiltott ügylet esetei — 37 most kifejezetten lemond — nem tekinthető a jóerkölcsökbe ütköző vagyonjogi megállapodásnak s így a lemondó feleség később végleges nőtartási igényt sikerrel nem érvényesíthet (C. III. 2630/1939.). Érvényesnek tekintette a Kúria a válóperes megállapodásba foglalt azt a megegyezést, hogy a férj egy olyan meghatározott összeget (5000 pengőt) fizet a feleségének, ami nem haladta meg a feleség részére megállapított havi 85 pengő ideiglenes nőtartásdíjnak a bontóper előrelátható tartamára eső összegét (C. III. 2921/1939.). Jóerkölcsökbe ütköző s mint ilyen semmis a házasság felbontására, vagy annak elősegítésére való megegyezés biztosítására szolgáló juttatásban való megegyezés is. Felperes tehát nem támaszthat sem tulajdoni, sem egyéb igényt annak a megállapodásnak az alapján, amellyel az alperes egy 7ÍN)0 pengős betétkönyvet helyezett letétbe azzal, hogy ha a bontóperben felperes nem védekezik, akkor a betétkönyv őt fogja illetni, ha ellenben a válást bármiképpen megakadályozná, akkor a letét alperesnek lesz visszaadandó (C. III. 1813/1940.). Az ágyassági viszony mindkét fél részéről a jó erkölcsökbe ütközik (XIV. 1046.). Az ágyastársak által közösen szerzett vagyonból a nőt megillető vagyonrészhez való igény érvényesítése azonban csak akkor ütközik a jóerkölcsökbe, ha a nő az igényének alapjául szolgáló tevékenységét erkölcstelen viszony létesítésének, vagy megmaradásának elérése végett fejtette ki. Enélkül a közös szerzeményből őt megillető rész igénylésének nem erkölcsi akadálya az, hogy a közös szerzés ágyassági viszony fennállása alatt történt (XIII. 1006., XVI. 382.). Ennek azonban az állandó bírói gyakorlat szerint csak akkor van helye, ha a nő akár külön keresményével, akár a tartásának ellenértékéül tekintendő háztartási teendőkön túlmenő munkájával maga is résztvett a vagyon megszerzésében (XIV. 378.). A P. H. T.-ba 503. szám alatt felvett elvi határozat értelmében az eredetileg érvényesen létrejött szolgálati szerződésen alapuló díjazás iránti kötelezettség nem szűnik meg egyedül azáltal, hogy a szolgálati szerződés tartama alatt a felek utóbb házasságon kívüli viszonyt folytattak (XIII. 840.). A Kúriának a P. H. T.-ba 290. szám alatt felvett elvi határozatában is kifejezésre jutó állandó gyakorlata szerint a végrendeletet sem teszi sem egészben, sem részben érvénytelenné az a körülmény, hogy abban a végrendelkező az ágyastársa részére juttatást rendelt. Minthogy pedig az ilyen juttatásnak a eélja csaknem minden esetben az, hogy az ágyastárs a házassá-