Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— A tulajdon általában — 303 halászat és vízi élet folyik s amely magasabb vízállások idején hajózás céljára is használatban van, a vízjogi törvény rendelkezései alá tartozik, a parti birtok eladása esetén tehát a hozzátartozó ilyen holt Dunaágat nem lehet különválasztani (XV. 808., C. V. 381/1941.). A telek előtt elhúzódó, részben útként is használt vízmosás, nem tekinthető a telek vízjogi tartozékának. Ez nem vehető az 1885:XXXIII. tc.-nek sem 2., sem 4. §-a alá, mert a 2. § szerint csak azok a vízvezetékek (csatornák, árkok, csövek és hasonlók) tekintendők az ingatlan tartozékának, amelyek a vizet az épületbe, vagy a telekre vezetik, vagy azt onnan elvezetik, a 4. § szerint pedig a vizek partja és medre képezi a parti birtokos tulajdonát, az útként használt vízmosásra tehát ezek a törvényi rendelkezések nem vonatkoznak (XV. 789.). Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok VII. címe I. fejezetének 1. §-a az Altalános Osztrák Bányatörvény 3. 284. és 285. §-ait a kőszénre vonatkozóan akként módosította, hogy a törvényhozás másként rendelkezéséig a kőszenet (a gyakorlat által beleértve a barnaszenet is) a bányaúrjog alá tartozó ásványok közül kivette s idegen területre vonatkozó bánya jogosítvány ok adományozását a földtulajdonos beleegyezéséhez kötötte. Tette pedig mindezt azért, mert az Országbírói Értekezlet állásfoglalása szerint, mint ez az Értekezlet VII. ülésének jegyzőkönyveiből megállapítható s amint ez az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok VII. cím I. fejezet 1. § d) pontjának utolsó mondatában kifejezésre is jut, a magyar jog szerint a kőszén sohasem volt bányaregalé, hanem a „birtok tartozéka", s mert az Értekezlet — a tulajdonjog korlátozását a törvényhozás feladatának tekintvén — nem tartotta magát hivatottnak arra, hogy ezen a jogállapoton átmenetinek szánt rendelkezésekkel változtasson. E szerint a még le nem fejtett szén az ingatlan alkotó része, következéskép az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog az ingatlanban rejlő s attól még el nem választott szénre is kiterjed (XIV. 233.). Mindebből, arra való tekintettel, hogy az ingatlan alkotó részét tevő szénhez való jog nem tartozik az 1881 :XLI. tc. 10. §-ának 2. bekezdésében felsorolt kivételek közé, az következik, hogy a kisajátítás útján szerzett tulajdonjog a most hivatkozott törvényhely 1. bekezdése értelmében kiterjed a kisajátított ingatlanban rejlő szénre is. Mivel a bányatelek tulajdonosai az adományozással nem szereztek jogot arra, hogy a kisajátított területrészekben rejlő szenet kitermeljék, erre a széntömegre megmarad a bányatelek adományozását megelőző jogállapot, vagyis ez a széntömeg az azt rejtő ingatlanra szerzett tulajdonjogból folyóan a kisajátítóé marad (XIV. 233.).