Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Ideiglenes nőtartás a köteléki peren kívül — 237 Ha tehát a nő az ideiglenes nőtartásdíj iránti keresetet a bontókereset megindítása után, de még az idézővégzésnek a kezeihez történő kézbesítése előtt, azért indította meg a járásbíróság előtt, mert nem tudott arról, hogy házastársa már bontópert tett ellene folyamatba, ez a körülmény nem szolgálhat alapul arra, hogy a járásbíróság a hatáskörét megállapítsa. Az ideiglenes tartás kérdésében való határozathozatal ilyenkor is a házassági bíróság hatáskörébe tartozik (XV 779.). III. Ideiglenes nőtartás a köteléki peren kívül 1. A tartás jogalapja Az állandó bírói gyakorlat szerint a házonkívüli tartás, illetve az ideiglenes nőtartásdíj csupán az önhibáján kívül jogosan, tehát vétlenül különélő nőt illeti meg, vagyis csak abban az esetben, ha a házassági együttélés kizárólag a férj vagy hozzátartozójának vétkes magatartása miatt szakadt meg. Ha tehát a nő is vétkes a házassági életközösség megszakadásában, úgy a férjétől nem követelhet ideiglenes tartást (XV. 92., XVI. 621., C. III. 1510/1939., 3634/1941.). A Pp. 2. § 2. bekezdés h) pontja alapján a járásbíróság előtt indított ideiglenes nőtartás iránti perben tehát a házonkívüli tartás jogalapja a nő vétlen különélése (XV. 530., C. III. 3748/1940.). A különélésben hibás nő is követelhet a férjétől tartást, ha a férj a nőnek megbocsátott (XV. 996.). Az ideiglenes nőtartási perben a férj tartási kötelességének jogi megállapításánál a különélést közvetlenül előidéző tények mellett a vétkesség megítélése céljából mindama körülmények is figyelembe veendők, amelyekből okszerűen lehet következtetni arra, hogy a házassági életközösség megszakítása a felek melyikének milyen sérelmes magaviseletére vezethető vissza (XV. 92.). Az életközösség megszakításában való vétkesség közvetlenül a megszakítást megelőző tényekhez szabva bírálandó el s az előzmények csak annyiban jöhetnek figyelembe, amennyiben ezekből a megszakítást előidéző tények fennforgására vagy súlyosságára lehet következtetést vonni (XV 530.). Vétlennek tekintette a Kúria a feleségnek különélését, amikor ez azért következett be, mert a férj a háztartási pénzt nem a feleségének, hanem az alkalmazottnak adta ki (C. III. 3634/1940.). A mostohaanya és mostohagyermeke közötti civakodás miatt bekövetkezett különélés esetében a Kúria különös súllyal vizs-