Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

228 — Különvagyon — mításba kell venni s enélkül a leszámolás nem ejthető meg (XV, 384.). A közszerzeményi leszámolásban átértékelés alá eső különvagyon átértékelésére irányuló akaratnyilvánítás kérelem alakjában történik, ez a kérelem azonban megbatározott formához kötve nincsen (XV. 147.). Előterjeszthető olyan követelésre nézve is, amely nem közvetlen tárgya a pernek, hanem a perbeli követeléssel olyan összefüggésben van, hogy az a perben megejtendő elszámolásban az alperest megillető viszonos teljesítményként jelentkezik. Ezekből okszerűen következik, hogy az alperes részéről eszközölt minden olyan perbeli cselekmény, amely arra enged következtetést, hogy a kereseti követeléssel szemben viszonosságba hozható saját követelését a megejtendő elszámolás keretében átértékelten kívánja érvényesíteni, viszontkereset támasztása nélkül is formailag az átértékelést célzó megfelelő kérelemnek kell tekinteni (XV. 147.). A kereset beadásáig ezt a viszonos követelést nem is lehet lejártnak tekinteni, mert mindaddig, amíg a felperes szerzeményi igényt nem támasztott az alperesnek ezen igényével szemben, különvagyon címén fennálló viszonos követelése beszámítás és így átértékelés tárgyát nem képezheti (XV. 147.). Az 1928:XII. tc. 3. §-ában meghatározott záros határidő a felperes közszerzeményi igényével szemben a hiányzó különvagyon értékének megtérítésére irányuló követelésnél a közszerzeményi igénynek keresettel történt érvényesítése előtt nem kezdődik meg (XV. 489.). Olyan esetben, amikor az 1928:XII. tc. szabályai szerint átértékelés alá eső követelés áll szemben átértékelés alá nem eső követeléssel, az átértékelés mértékének kérdését az említett törvény értelmében irányadó szempontok alapján a szemben álló követelésre tekintet nélkül kell elbírálni és a beszámítás kérdésében az átértékelt követelést kell az ellenfél követelésével szembeállítani (XV. 489.). A gazdasági felszerelésbe, terményekbe és készpénzbe beruházott különvagyont, amely az idők folyamán a közszerzeményi vagyonba teljes egészében értékállóan beolvadt, a Kúria 100%-os átértékelés mellett vette a közszerzeményi mérleg felállításánál számításba (XV. 147.). Mivel a különadósságoknak a korona értékcsökkenésének idejében történt kiegyenlítése csak az arra fordított összegek valóságos értékével apasztja a különvagyont, a különvagyonból csak ezt az értéket lehet levonni. A különvagyonnak a házasság megkötésekor fennállott s a házassági életközösség alatt csök-