Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Különvagyon — 225 A házasságkötés előtt ideiglenes adásvételi szerződéssel a férj által megvásárolt ingatlant tehát a férj különvagyonának minősítette a Kúria akkor is, amikor a végleges adásvételi szerződést a férj csak a házasságkötés ntán kötötte meg. Nem vette figyelembe a Kúria azt a körülményt sem, hogy a házastársak a házasság megkötése előtt, az ideiglenes adásvételi szerződés létrejötte idején is már együtt éltek (XIV. 379.). A házassági életközösség alatt megvásárolt ingatlant — ha a vételi szerződésben szerzőtársként mind a két házastárs szerepel — a házasfelek közös közszerzeményének kell tekinteni, ha azonban a házasfelek ezt az ingatlant már a szerzés alkalmával megosztják és a tulajdonjogot egyenlő arányban, * külön-külön saját nevükre kebeleztetik be, az ingatlan fele-fele része eme közszerzeményi megosztás folytán mindegyik házastárs külön tulajdonává válik (XIII. 903.). Abból a szempontból azonban, hogy vájjon a szerzés alapja a nő vagyona volt-e, nem lehet a nő különvagyonának minősíteni azt a házasság fennállása alatt visszterhesen szerzett ingatlant, melyet egyedül a feleség nevére telekkönyveztek és nem lehet a nő különvagyonaként számításba venni azt az összeget, amit ezen ingatlan eladása folytán kapott, és amit azután arra az újabb szerzésre fordított, amelynél vitássá vált, hogy annak alapja a nő vagyona volt-e (XV. 326.). Azt, hogy a szerzés alapja a nő vagyona volt, nem állapította meg a Kúria abban az esetben sem, amikor a feleség kosztosok tartásából, disznók hizlalásából, tömött ludak eladásából, az ő saját nevére kiállított iparengedély alapján folytatott szatócsüzletből szerzett különjövedelmét fordította annak az ingatlannak a megvásárlására, amelyből közszerzeményi részt követel (XV. 326.). Annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy a nő különvagyona volt-e a szerzés alapja, nem vette figyelembe a Kúria azt sem, hogy a feleség kéményseprőipart gyakorló édesapja azért mondott le erről az iparjogáról, hogy lehetővé tegye annak a veje általi megszerzését, ami be is következett; az átruházási jog ügyanis a feleség édesapját nem illette meg, a veje tehát nem az apósától nyerte az iparengedélyt, ami önmagában véve munka nélkül különben sem ad jövedelmet (XV. 326.). Az a körülmény, hogy a feleség a férj haszonbérletéhez különvagyonával hozzájárult, hogy haszonbérlőtársként szerepel és férjével közösen gazdálkodik, a férj hitelezőivel szemben nem ad alapot arra, hogy a feleség a kérdéses haszonbérleten lévő ingók felerésze tényleges tulajdonosának legyen tekinthető, Boda—ÍVineenti: Magánjogi Döntvénytár. 15