Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

194 — A házasság felbontása — már kihallgatott tanuk előttük milyen közlést tettek, de nem bizonyíthatnák azt, hogy a tett kijelentések a valóságnak meg is felelnek (XVI. 603.). A 11 éves és meg sem hiteltethető tanúnak a vallomása megnyugtató tényállás megalkotására nem alkalmas bizonyíték (XVI. 323.). Ha a tanú a törvényben a részére biztosított mentességi jogot gyakorolja, nem lehet az el nem hangzott vallomását mérlegelni s ebből a körülményből a peres felek javára, vagy terhére következtetést levonni (C. III. 5038/1941.). A Pp. 299. § utolsó bekezdése értelmében a tanút kihallgatás előtt, vagy pedig a kérdéses viszony kiderültével kell figyelmeztetni arra, hogy a vallomás tételét megtagadni jogosult. Az pedig a dolog természetéből folyik, hogy a tanúnak a figyelmeztetés előtt tett nyilatkozata — ha a figyelmeztetés utólagosan történt is — a vallomástétel megtagadása esetén, a bizonyítás mérlegelés alá vonható anyagából kiesik. Ha tehát a tanú előbb tett már oly kijelentést, hogy a felperessel szerelmi viszonyt folytatott és a megkeresett bíró csak azután, amidőn ilyen módon kiderült, hogy nevezett tanú a felelettel maga ellen bűnvádi eljárásra adhatna alapot, vagy pedig becsületében súlyos sérelmet szenvedne, figyelmeztette őt a tanúságtétele alól való mentességre, amire pedig nevezett tanú a figyelmeztetés után e jogával élt, a megkeresett bíró jogszabálysértés nélkül mellőzhette a mentesség folytán a mérlegelés köréből egyébként is törvényes rendelkezéssel kizárt megelőző nyilatkozatnak a jegyzőkönyvbe vételét is, a fellebbezési bíróság pedig helyesen mellőzte az állítólagos megtörtént eseményre vonatkozóan kért bizonyítás elrendelését (XVI. 448.). A házassági perekben a Ht. anyagi jogi szabályainak és a Pp. 669. és 670. §-ainak megfelelően kell a tényállást vizsgálni és megállapítani, következéskép nem ugyanazonos anyagi jog érvényesítése iránt és eltérő eljárási szabályok figyelembevételével lefolytatott ideiglenes nőtartási pernek ítéleti ténymegállapítását a házassági per elbírálásának alapjául egyszerűen átvenni nem lehet. Nincs akadálya azonban annak, hogy az ideiglenes nőtartási per adatai a Pp. 270. §-nak megfelelő mérlegelés mellett a házassági perben a ténymegállapítás alapjául felhasználtassanak (XVI. 341.). Egy és ugyanaz a tényállás más szemszögből vizsgálandó és döntendő el az ideiglenes nőtartási perben és más megítélés alá esik a bontóperben, ahol nem kizárólag az a döntő szempont, vájjon a különélés előidézésében csak egyedül a férj tekintendő-e vétkesnek? Ezért az ideiglenes nőtartási perben érvényre jutta-