Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Perjogi szabályok — 189 A Pp. 645. § 2., illetve 654. § 3. bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint előzetes békéltetésnek nincs helye, ha az ellenfél elmebeteg, teljesen összhangban van a Ht. 87. §-ából folyó azzal a jogszabállyal, amely szerint az elmebeteg házastárs ellenében a házasság felbontásának helye nem lehet. Az előzetes békéltetés ennek folytán ily esetekben teljesen felesleges és céltalan volna. Ebben rejlik az idézett törvényszakaszokban foglalt rendelkezés indoka (XV. 10.). A békéltetési kísérlet általában mellőzhető, ha az a házastárs súlyos betegségénél fogva nagy nehézségbe ütközik. Amikor a bontóperbeli felperes hatósági igazolvánnyal igazolta, hogy egy év óta szélütötte és ágyhoz van kötve, és emiatt nem jelenhetett meg a békéltetési tárgyaláson, a bíróság elutasította az ellenfélnek azt a többízben előterjesztett kérését, hogy kísérelje meg újból a békéltetést, mert a hatósági orvosi bizonyítványból arról szerzett tudomást, hogy a felperes időközben beszélőképességét is elvesztette. A Kúria az emiatt bejelentett felülvizsgálati kérelmet elutasította (XIV. 1013.). Jogszabály, hogy a bíróság hivatalból bontóokot meg nem állapíthat. Ebből a jogszabályból folyik, hogy a bontást kérő fél a kereset megállapítására érvényesíteni kívánt tényállításhoz szükségszerűleg hozzákapcsolni köteles azt a szabatos kijelentést is, hogy az állított tényt bontóokul kívánja érvényesíteni, a bontást azok alapján kéri kimondani, különben az általános tényállítás a bontás kimondására alapul nem vehető (XV. 364.). Nem szabatos a bontásra irányuló kérelem azokra a tényekre vonatkozólag, amelyeket a fél jogi képviselője csak az általános tényállás keretében ad elő a tényállítások együttes érvényesítése mellett, mert a bíróság a bontóok és támogató bontóok tekintetében csak azokat a tényeket veheti figyelembe, amelyeket a bontást kérő fél bontóokként bíróilag felismerhető módon érvényesíteni kívánt (XV. 364.). Bontóokul tehát csak azok a perrendszerűen bizonyított tények vehetők figyelembe, amelyet a bontást kérő félnek a Pp. 643. § és a Te. 54. § szerinti különös meghatalmazással ellátott ügyvédje a keresetében, illetve viszontkeresetében, avagy ezenkívül a perrendben megengedett más módon (különirat stb.) szabatos mgjelöléssel és kifejezetten mint bontóokot jelöl meg (XVI. 213., 238., 273.). A Ht. 80. §-ára alapított bontóperben ugyanis a tényállítások vonatkozhatnak egyszerűen a peres felek egyéniségére és életviszonyaira is, abból tehát, hogy a fél képviselője, azokat felhozta, még nem lehet arra következtetni, hogy bontóokul is kívánta azokat érvényesíteni (XV. 364.).