Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

172 — A házasság felbontása — idején nem törődött gyermekeivel, durván, gorombán bánt azokkal és házastársával is, akit vén disznónak szidalmazott (XVI. (583.). A megbocsátás jogi hatálya tehát azokra a vétkes cselekményekre terjed ki, amelyekről a házastársnak a megbocsátáskor tudomása volt, sőt a megbocsátás előtti időből a megbocsátó házastárs az újabban megtudott vétkes cselekmények közül is csak azokat érvényesítheti bontóokul, amelyek az akkor tudottaknál sokkal súlyosabb beszámítás alá esnek s amelyekről feltehető, hogy ezek tudatában már nem bocsátott volna meg házastársának. Így nem tekintette a Kúria a több férfivel elkövetett és megbocsátott hűtlenséggel szemben utólagosan érvényesíthető körülménynek azt, hogy míg a férj a megbocsátás előtt nem tudta, hogy kikkel csalta meg a felesége, utólag személy szerint is tudomást szerzett az illetőkről (XIV. 1045.). A megbocsátás hatálya azokra a cselekményekre terjed ki, amelyekről a megbocsátó fél a megbocsátáskor tudott, vagy amelyekről a megbocsátáskor nem tudott ugyan, de amely cselekmények az akkor már tudottaknál súlyosabb megítélés alá nem esnek (XV. 893.). Nem terjed ki azonban a megbocsátás az olyan többletre, amely a megbocsátott cselekményt súlyosabb beszámításúvá teszi. PL, ha a házastárs meg is bocsátotta házastársának hűtlenségét, azt mégis bontóokként érvényesítheti, ha utólag arról szerez tudomást, hogy a házastárs kérdéses nemi közösülése az erdő szélén, olyan helyen történt, ahol őt idegenek is látták. Az idegen személy által észlelt nemi énitkezés ugyanis a házastársi hűségnek fokozottabb súlyú megsértése, amely a másik házastársra a nyilvánosság előtt is megszégyenítőbb (XV. 274.). Megbocsátottnak csak azok a cselekmények tekintendők, amelyekről a házastárs biztos tudomást szerzett. A hírekből való tudomásszerzést a bírói gyakorlat nem tekinti a biztos tudomással egyértelműnek; különösen, ha a házastárs tagadja a híresztelt cselekményt és alkalmas módon megnyugtatja házastársát (XV. 982.). A házastársak tényeinek jogi minősége és jogi hatása csak a tények megnyilvánulása szerint ítélhető meg (XIV. 170.). A házastársak tényei jogi jelentőségüket és jogi hatásukat önmagukban hordják. Ezt egyoldalulag megszűntnek tekinteni nem lehet (XIV. 88.). Nem érinti tehát a házastárs megcsókolásával megnyilvánult megbocsátás hatását, hogy a házastárs nem őszinte békevágyból, hanem csak a plébános felszólítására s a plébános iránti engedékenységből csókolta meg házastársát (XIV. 170.), vagy hogy a bontókereset beadása után feleségét visszafogadó