Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)
— Feljelentés. Taniizás a házastárs ellen — 153 Abban a kérdésben, hogy alap nélküli volt-e a büntető feljelentés a büntetőbíróság álláspontja a polgári per bíróságára nem irányadó. A tényállást minden esetben a polgári bíróságnak kell önállóan megállapítania. Nem elég tehát, hogy a büntetőbíróság nem találta bizonyítottnak a cselekményt és felmentő ítéletet hozott (XIII. 923., C. III. 5937/1939.). Hogy szükség volt-e a büntető feljelentésre, azt a bíróság az összes körülmények mérlegelése mellett dönti el. Szükségesnek találta a Kúria a testi sértés miatt tett büntető feljelentést, amikor a feljelentő igazolta, hogy a feljelentés megtételének napján is tettleg bántalmazta őt a feljelentett házastárs és már az együttélés korábbi szakában is tettlegességre vetemedett vele szemben nemcsak ő, hanem a fia is (XIII. 923.). Szükségesnek tartotta a testi sértés miatti feljelentést a Kúria akkor is, amikor a felek közötti fizikai erőkülönbségre tekintettel a feljelentő védtelen volt az őt bántalmazó házastársával szemben, s a további bántalmazások megelőzése végett történt a feljelentés (C. III. 5937/1939.). Ellenben nem találta szükségesnek a testi sértés miatti feljelentést, amikor a házastársak a testi sértés után még egy évig együtt laktak s a bántalmazott csak az életközösség megszakadását követő fél év multán tett feljelentést, miután ez a körülmény már bosszúvágyra és ártási szándékra mutat (XIII. 793.). Figyelembe vette a Kúria a lopás miatt tett feljelentésnél is azt, hogy a feljelentő az elszenvedett sorozatos bántalmazások és az utolsó tettlegesség hatása alatt- beállott izgatottságában nem fontolhatta meg kellően tettét, amiből azt állapította meg a Kúria, hogy a feljelentés nem ártási célból, hanem meggondolatlanságból történt (0. III. 1283/1940.). Amikor a feleség saját ügyvédjének kiszolgáltatta a férje által hozzá intézett azt a levelet, amelyben a férj többek között azt írta, hogy a barátságos megegyezés a feleség ügyvédjének „túlzott költséghajhászása miatt" meg fog hiúsulni s amikor a feleség ügyvédje e kitétel miatt büntető feljelentést tett a férj ellen, a Kúria a feleség magatartásánál az ártási szándék elbírálásához azt tartotta döntő jelentőségűnek, vájjon előre láthatta-e a feleség a levél kiszolgáltatásának következményeit. Ebből a szempontból a levél tartalmát a Kúria szerint nem a jogász szemével kellett mérlegelni, hanem azt kellett figyelembe venni, hogy a levél tartalma egy nő előtt csak azt juttatja kifejezésre, hogy férje túlzottnak tartja az ügyvéd költségkövetelését, a feleség tehát nem láthatta előre, hogy a levél kiszolgáltatásával férje ellen bűnvádi eljárás megindítására ad alapot (C. III. 2016/1940.).