Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

142 — A házasság felbontása — élés alatt ő maga súlyos házastársi kötelességszegést követ el az elhagyó házastárssal szemben és ennek folytán az elhagyó fél különélésének eredetileg jogtalan jellege megszűnik (XVI. 428., 559.), pl. ha a különélő feleséggel szemben olyan kijelentést tesz a férj, amely a feleség női becsületét súlyosan sérti (XVI. 559.), vagy a felek később megegyeznek a házasság felbontásában (XVI. 428.). Az életközösség és az elhagyás fogalmának a bírói gyakorlat által történt meghatározásáról lásd fentebb a 117. oldalon „Az életközösség és az elhagyás fogalma" cím alatt közölt határozatokat. A Ht. 77. § a) pontja esetében a bontást kérő fél az elhagyáson kívül a hathavi különélést a Te. 56. §-a értelmében közjegyző által felvett tanúsítvánnyal köteles igazolni. Ekként a Ht. 77. § a) pontjában meghatározott bontóok két tényálladéki eleme: az elhagyás és a különélés szabatosan elkülönül (XIV. 148.), oly értelemben, hogy mint időbelileg egymástól elhatárolt házastársi kötelességet sértő tény, csak kifejezett érvényesítés esetében szolgálhat a Ht. 80. §-ának a) pontjában meghatározott bontóok megalapítására (C. III. 1726/1941.). A bírói gyakorlat ezt a két tényt akkor is különtartja, ha a bontást kérő házasfél a házassági életközösség megbontó jávai szemben a bontást a Ht. 80. § a) pontjában meghatározott bontóok alapján kívánja kimondatni. Ez esetben a bontást kérő fél külön kell hogy érvényesítse a jogos indok nélküli elhagyása tényét és külön a jogos indok nélküli különélés tényét (XIV. 148.). A Ht. 80. §-a a) pontjának keretében való érvényesítés esetén az elhagyás ténye, mint időbelileg befejezett cselekmény mindig élesen elkülönítendő a különélés tényétől (XV. 590.). A Kúriának 912. sz. elvi jelentőségű határozata szerint ugyanis a Ht. 80. §-ának a) pontjára alapított bontóperben az elhagyás ténye, mint a különéléstől elhatárolt magatartás, attól elválasztva bírálandó el. Annak a körülménynek pedig, hogy a felperes a fennálló bontóok megállapítása szempontjából elenyészettnek jelentkező elhagyás tényén kívül az alperes állandó különélését is bontóokként érvényesítette, csupán az a következménye, hogy ennek a bontóoknak elbírálása szempontjából a bíróságnak szükségképpen bele kell bocsátkoznia ama kérdés elbírálásába is, hogy a peresfelek különélése milyen körülmények között, a házasfelek melyikének a hibájából következett be (XVI. 428.). Az életközösség megszakítása, mint meghatározott időpontban elkövetett cselekmény, abban az esetben sincs kivéve a Ht. 83. §-ának rendelkezése alól, ha azt a Ht. 80. §-ának a) pontja