Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

114 — A házasság felbontása — Nem fogadta el a Kúria a tettlegesség mentségéül sem azt a tényt, hogy az a másik házastárs közvetlenül megelőző tettlegességének volt a következménye, amikor a tettlegesség viszonzása jóval túlhaladta a másik fél támadásának elhárítására szükséges mérvet (C. III. 5439/1941.). A cselekménynek nem kell jogosulatlannak lennie ahhoz, hogy bontóokot képezzen, mert a házastársak között a jog gyakorlásának is korlátokat szab a házastársi kötelesség, amely megköveteli a házasféltől, hogy házastársának sem erkölcsi, sem anyagi érdekét kényszerítő szükség nélkül ne veszélyeztesse (XIV. 1022.). Olyan esetben, amelyben az egyénileg jogos cselekmény vagy mulasztás a másik félre komoly joghátránnyal jár, a házastársi kötelességsértés kérdését a jog gyakorlásának a jogos magánérdekből folyó szükségessége dönti el. Az egyénileg jogos cselekmény tehát házastársi kötelességsértés lesz akkor, ha azt ily szükségesség nem indokolja, vagyis, ha a joggal való élés a másik házastárs irányában már a joggal való visszaélést jelenti (XIV. 835.). Így a vallás megváltoztatása egyénileg jogos cselekmény, de a házastárssal szemben mégis jogellenes lehet akkor, ha ránézve súlyos erkölcsi vagy anyagi sérelmet jelent. Ebben az esetben a Ht. 80. §-ának a) pontja alá eső bontóok megállapítására is alkalmas, ha a más vallásra történt áttéréssel a felek házassági viszonyán helyrehozhatatlan csorba esett. Az egyik házastársnak az izraelita hitről a római katolikus hitre történt áttérését a Kúria csak azért nem tekintette a házastárssal szemben jogellenes magatartásnak, mert a házastársak csak polgári házasságot kötöttek s mert a vallásváltoztatást sérelmező férj hosszú évekkel ezelőtt elhagyta a feleségét, azóta nem érdeklődött iránta, tartásdíjat is csak azzal a kikötéssel ígért neki, ha felesége hűtlen elhagyás címén bontópert indít ellene (XIV. 835.). Házastársi kötelességsértést jelent az is, ha a házastárs nem gyakorolja tanumentességi jogát abban az esetben, amikor a valóság megvallásával házastársának súlyos erkölcsi vagy anyagi sérelmet okoz, viszont a saját fontos és jogos érdekének megóvása nem teszi szükségessé a vallomástételt. Az unokaöccsnek a megbüntetéstől való megmentését a Kúria olyan fontos és jogos érdeknek tekintette, amely indokolta azt, hogy a házastárs nem vette igénybe a mentesség jogát (XIV. 1022.). A feleségnek azt a magatartását, hogy megtakarított és féltett 2000 pengőt kitevő kis vagyonát nem bocsátotta a férje rendelkezésére, hogy azon hizlalást végezhessen, a Kúria azért nem tekintette házastársi kötelességsértésnek, mert a férj a híz-