Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)

— Tisztelet. Megbecsülés. Társaság megválasztása. — 135 f) Tisztelet. Megbecsülés. A házastárssal szemben használt azok a kifejezések, amelyek a köteles tiszteletet és megbecsülést sértik, szándékos és súlyos házastársi kötelességsértésnek minősülnek és megvalósítják a Ht. 80. §. a) pontján alapuló bontóokot. Ilynnek tekintette a Kúria a különélés alatt a feleségről tett azt a megjegyzést, hogy annak öröklött baja van, hogy az apja is elmebeteg, hogy bolond familiából való. (XII. 1037.) A házastárs iránti megbecsülés, tisztelet súlyos megsértését képezi a házastársak nemi életének és annak körülményeinek mások előtt életbevágóan fontos ok és szükség nélküli feltárása, így a sógornak tett az a közlés, hogy a férj a nemi érintkezést perverz módon kivánja. Ezt a közlést nem indokolhatta a Kúria előtt az a körülmény sem, hogy a sógor erkölcsi és anyagi támogatása volt az alapja annak, hogy a házasfelek az előzően megszűnt életközösséget újból helyreállították. (C. III. 2913—1938.) A házastársi békés együttélés alapját képező illő bánásmódhoz a földmives osztályhoz tartozó házasfélnak ép úgy joga van, mint a társadalom, magasabb osztályához tartozó bármely nőnek. A vele szemben tanúsított durva, goromba bánásmód, a házastársat megillető megbecsülés, tiszteletadás elmulasztása, a feleség becsmérlése és szidalmazása súlyos házastársi kötelességsértésnek minősíttetett. (XII. 566.) A békítési kisérletnek a házastárs iránti megbecsülést sértő módon való visszautasítása is önálló bontóok lehet. Pl. ha a visszautasítás úgy történt, hogy a házastárs kijelentette, hogy utálja, gyűlöli házastársát és addig fogja üldözni, amíg ki nem megy a házból. (C. III. 5168—1937.) g) Társaság megválasztása. Az anyagi jog értelmében a házastársak köteleseik egymást önzetlenül támogatni és közös javukon egyetértve működni. Ebből folyóan a házastársnak kerülni kell minden oly személlyel a barátkozást, akivel való összeköttetése, életviszonyaik között, a másik házasfél társadalmi és hivatali érdekeinek ártalmára lehet (C III. 5878—1938.) A házastársaknak kölcsönösen beleszólásuk van abba, hogy házastársuk kivel érintkezzék és kivel ne. Egyik házastárs sem tarthat fenn olyan ismeretséget, amelyet a másik fél alaposan kifogásolhat. Bontó okul szolgálhat tehát, hogy a rendőrfőtörzsőrmester felesége gyanús, büntetett előéletű nővel tart fenn, férje tiltakozása dacára barátságot (C. III. 5878—1938.), vagy hogy a feleség azzal a férfivel tart fenn férje tiltakozása dacára jóbarátságot, akivel való ismeretségét férje gyanúsnak találta. (C. III. 405—1939.) A férjnek az a cselekménye, hogy a különélés alatt hozzáillő úri társaság mulatságaiban részt vesz, a házastársi kötelesség szempontjából egyáltalán nem eshet kifogás alá. (C. III. 505—1930.)