Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)

— Elhagyás jogossága. — 119 zös lakás elhagyására, hanem amennyiben a kiutasításnak jogos oka volt, csak a kiutasítás alapjául szolgált ez az ok lehetne a bontás kérésének az alapja, de nem az elhagyás és a különélés, mely a kiutasítás tényénél fogva sem szándékos, sem jogtalan nem lehet. (X. 1000.) Jogos okul szolgálhat az életközösség megszakítására, ha a feleség nem követi férjét az általa jogosan kiválasztott lakásba, vagy ha a férj él vissza a lakásmegválasztás jogával. A lakás megválasztásának joga ugyanis a férjet illeti és a feleség az új lakásba rendszerint követni tartozik férjét. (XIII. 198.) Jogszabály ugyan, hogy a házassági együttélés helyét illetőleg a döntő szó a férjet illeti, azonban elhatározásánál a feleség megokolt ellenvetéseit a méltányosság szerint figyelembe kell vennie. A férjnek ez a joga családfenntartói szerepéből folyik, ámde ha családfentartói kötelezettségét teljesíteni nem képes és a társadalmi állásának megfelelő tartást a feleségének és gyermekeinek biztosítani nem tudja, nem követelheti, hogy felesége a biztos életfentartást nyújtó helyzetét feladja és őt újonnan választott lakhelyére kövesse. (XIII. 245.) Nem követelheti a férj, hogy családja őt más községbe kövesse akkor, amikor nyilvánvaló, hogy családját ott eltartani nem tudja, s amikor az átköltözködés anyagi szempontból a családra hátrányos lenne és létfentartásuk alapjait támadná meg (C. III. 6371/1936.); nem követelheti a férj, hogy felesége, aki a szűkös anyagi viszonyok folytán bekövetkezett különélés miatt varrodát nyitott s abból magát és gyermekeit fenntartja, más községbe visszatérjen hozzá, akinek a visszahívás idején mindössze havi 60—64 P jövedelme van. (XIII. 245.) Viszont, amikor a férj indokoltan ellenzi azt, hogy adják fel eddigi külön lakásukat és költözzenek a feleség szüleivel egy fedél alá, a feleség nem ragaszkodhatik ahhoz, hogy ő csak a szülők által vásárolt házban akarja a házassági életközösséget folytatni és hogy ha a nő férje ellenzése dacára mégis szüleinek házába költözik, ő tekintendő a- házassági életközösség jogos ok nélküli megszakítójának. (C. III. 573—1939.) Oly esetben, amikor a felek a házasságkötés előtt kölcsönösen megállapodtak abban, hogy a házassági életközösséget a feleség szüleinek házában fogják folytatni, a férj lakásmegválasztási jogával feltétlenül már nem élhet, hanem csak akkor, ha a nyugodt házaséletet a szülőknek jogellenes magatartása lehetetlenné teszi, vagy legalább is komolyan veszélyezteti, avagy ha a közös lakás megváltoztatását egyéb komoly ok teszi szükségessé. (XII. 1060., XIII. 98 és 160., III. 1636—1936., 3344—1938.) Ilyen komoly oknak fogadta el a Kúria a feleség részé: ől azt, hogy az anyósa őt hitvesi tisztaságában támadta meg alig egy hónapos asszony korában. (C. III. 707—1939.) Apró súrlódások azonban nem szolgálhanak okul arra, hogy a szülőkkel való s előzetes megegyezésen alapuló együttlakást a