Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)

III. Családi jog 17. Eljegyzés. A Ht. az eljegyzéshez nem követel meg semmi alakszerűséget. A házasságkötésre vonatkozó egyszerű ígéret is megvalósítja az el-^ jegyzés fogalmát. (X. 999., C. III. 1822/1936.) A házassági Ígéretnek azonban, hogy abból az anyagi jogban szabályozott (Ht. 3. §., 715. sz. E. H.) és bíróilag is érvényesíthető jogokat lehessen származtatni határozottnak, komolynak és kölcsönösnek kell lennie. (X. 999., XIII. 136., C. III. 3394—1936.) A házasságkötés szabadságának érdekében az anyagi jog korlátozza a házasságtól visszalépő fél kártérítési kötelezettségét (C. III. 2321/1938), amennyiben a Ht. 3. §-a az alaptalanul visszalépő jegyest a házasság céljából tett kiadások erejéig teszi felelőssé. (X. 999., C. III. 1822—1936., C. III. 2321—1938.) A cselekvőképességében nem korlátozott fél részéről nem lehet az eljegyzéstől való visszalépés alapos okául elfogadni azt a körülményt, hogy az eljegyzés után a szülők ellenezték a megkötendő házasságot s a nagykorú gyermek súlyt helyezett arra, hogy házasságába szülei is beleegyezzenek. Ezt a beleegyezést ugyanis — bár ennek szemelőtt tartása kétségtelenül helyes erkölcsi felfogásra vall — a nagykorú fél az eljegyzés előtt kellett volna, hogy megszerezze. (XI. 253.) A jegyes köteles a saját személyével szoros kapcsolatban álló körülményeket jegyestársával az eljegyzés előtt közölni s ha ezt nem tette, ez okul szolgálhat a másik félnek az eljegyzéstől való jogos visszalépésre. A megelőző társadalmi összeköttetés nélkül, utcai ismeretségből eredő eljegyzésnél azonban a feleket bizonyos érdeklődési kötelezettség terheli egymás irányában. Ilyen esetben nem tekintette jogosnak a Kúria az eljegyzéstől azon a cimen történt utólagos visszalépést, hogy a jegyestárs nem fedte fel édesanyjának 38 év előtti erkölcsi botlását és azt a körülményt, hogy