Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

76 — A személyiség joga. — Az okozott sérelmeket a főfelügyeleti hatóság orvosolhatja. (VUL 339.). Ha az alapítvány célja tilos, az alapítványt létre nem jöttnek kell tekinteni. Nem ütközik sem a hazai tiltó törvényekbe sem a nemzetközi jog szabályaiba az az alapítvány, amelynek célja a Csehszlovákiához csatolt területen élő magyar művelt középosztály fenntartása és erősítése érdekében tanulók, tanítók és lelkészek részére ösztöndíjak adományozása. Annál kevésbbé ütközik ez jogszabályokba, mert Csehszlovákia a kisebbségi szerződésben kifejezetten elismerte a területén lévő nemzeti kisebbségeknek az élethez és szabadsághoz való jogát, ideértve a vallásszabadság gyakorlását és az iskolaalapítás és fenntartás lehetőségét (X. 632.). Az állam által kezelt közalapítványok jogi képviseletére a közalapítványi kir. ügyigazgatóság, más alapítvány képviseletére az alapító által az alapítvány kezelésére kijelölt szerv hivatott. Ezen az alapon a Kúria az állam által fenntartott siketnéma-intézetnél létesített alapítvány tekintetében a közalapítványi kir. ügyigazgatóságnak, ellenben a városi gimnázium kezelése alá tartozó alapítvány tekintetében a gimnáziumot fenntartó törvényhatóságnak a képviseleti jogosultságát állapította meg (C. I. 4059—1932.). Az örökhagyó halála esetére szóló alapítványi ügylet visszavonására a végintézkedés visszavonásának a szabályai irányadók. Az örökhagyó örökösét a visszavonás joga nem illeti meg. (VILÍ. 339.). 14. A személyiség joga. A személyiség jogához tartozik a névhez és a névnek tiszteletben tartásához való jog. Ebből folyik, hogy, ha a bontó ítéletbea férje nevének viselésére jogosított nő utóbb meggyalázza a férje nevét s ezzel annak viselésére érdemetlenné válik, a volt férj kérheti, hogy elválasztott felesége az ő nevének viselésétől eltiltassék (Vm. 607., X. 51., C. m. 4072—1934.). Ezen az alapon eltiltotta a Kúria a volt férje nevének viselésétol azt a nőt, aki volt férje ellen a vérfertőzés vádját emelte. (VUL 607.), vagy aki a házasság felbontása után egy férfival közös lakásba költözött, (C. m. 4072— 1934.), továbbá, aki mint igazolványos kéjnő, a volt férje neve alatt annak tiltakozása után is folytatta a keresetszerű kéjelgést. Nem volt akadálya ennek az, hogy a nő már a házasságkötés előtt is kéjnő volt, sőt ezt a foglalkozást időlegesen, férjének tudtával és beleegyezésével, még a házasság fennállása alatt is folytatta, mert az ilyen erkölcstelen állapot megszüntetését a neve tisztességének védelmében még az olyan férj — vagy volt férj — is bármikor követelheti, aki az erkölcsi törvény ellen a maga részéről is súlyosan vétett. Ugyanezért közömbös az is, hogy a férj a házasság megszűnése óta milyen életmódot folytat (X. 51.).