Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

74 — Cselekvőképesség. Törvényes képviselet. — zonyítvány, amely hat hónappal a keresetlevél beadását megelőzően kelt és erre az időpontra tanúsítja az elmebetegség fennforgását. Különösen nem elegendő ez akkor, ha a per során megállapítást nyert,, hogy a fél ügyeinek önálló vitelére képes, hogy ügyvéd által volt képviselve és hogy ideiglenes gondnoka a perbeli cselekményeket jóvá is hagyta (X. 509.). Elmebetegség a perlekedést téboly (querulantia) is, amely abban jelentkezik, hogy egy valódi, vagy vélt jogsérelemből kiindulva, minden azzal vonatkozásba hozható élményi behatás a hamis ítéletek továbbalakítására szolgál alapul (IX. 594.). A szerződéskötésnél vagy azzal kapcsolatos jogcselekmények végzésénél tanúsított jogellenes magatartásból folyó teljes magánjogi felelősség terheli a felet akkor, ha az ügy megítélése szempontjából lényeges időpontokban épelméjű volt és csak későbben vált elmebeteggé (VIII. 877.). Ha azonban a lényeges időpontokban a fél, — bár nem volt gondnokság alá helyezve — már elmebeteg volt és emiatt a végzett jogcselekményei hatálytalanok, a másik fél a szerződés megkötéséből eredő kárának a megtérítését az elmebajos féltől csak abban az esetben követelheti, ha annak elmebaját, a szerződés megkötésekor fel nem ismerhette és csak annyiban, amennyiben ezt a körülményekre, különösen a felek vagyoni viszonyaira tekintettel a méltányosság megkívánja (VEI. 877., X. 322.). Annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy adott esetben a méltányosság mit kíván meg, döntő súllyal az elmebajos vagyoni helyzete lép előtérbe, mert az általa okozott kár megtérítésére kizárólag az elmebajos vagyona szolgálhat alapul. Ezért nem lehet kártérítést megítélni, ha az az elmebajost a létfenntartásához szükséges anyagi eszközöktől fosztaná meg (X. 322.). A gondnokság alá helyezésnek a cselekvőképességet megszüntető hatálya csak a gondnokság alá helyező ítélet jogerőre emelkedésével áll be. Eddig az időpontig a cselekvőképesség fennállását vélelmezni kell, de az elmebetegség, mint a cselekvőképességet kizáró ok a vélelemmel szemben bizonyítható (IX. 582.). A gyengeelméjűség gondnokság alá helyezés nélkül csak akkor teszi képtelenné a gyengeelméjűt minden jogcselekménynek a saját személyében végzésére, ha az olyan fokú, hogy amiatt szabad akaratelhatározási képességgel nem bír; ezt pedig mindenkor esetszerűen kell vizsgálat tárgyává tenni. Különösen áll ez az élet közönséges és egyszerűbb jogi cselekményeire. Ezen az alapon joghatályosnak fogadta el a Kúria a kóros elmegyengeségben szenvedő által adott ügyvédi megbízást (VII. 1156.). A vakok ügyleteinél a törvény (1886: VII. t. c. 21 §. c. pontja) a közjegyzői okiratba foglalást nem érvényességi kellékül, hanem csak az okirat által való bizonyítás eszközéül kívánja meg. (C. I. 3031/1935.) Ugyanígy az olvasni nem tudó siketek, vagy írni nem tudó némák által személyesen kötött ügyleteknél (C. I. 1467/1933.).