Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Lehetetlenülés. — 59 szó. amire azonban a gazdasági lehetetlenülés szabályai és más törvényes rendelkezések sem adnak módot (VIII. 857., IX. 132.). Ellenkező álláspontot foglalt el a Kúria IV. 2863—1935. sz, ítélete. (I.ásd az előző oldalon.) Alkalmazta a Kúria a gazdasági lehetetlenülés szabályait: ingatlan adás-vételére (VHL 37., 251., 362., 857., 871., 872., 1098., IX. 132., 615., 970., X. 252., C. VI. 2128—1934.), részvények adás-vételére (C. IV. 2863—1935.), kéményseprő reálipar jogosítvány vételére (VIII. 52.), búza kölcsönügyletre (VIII. 1050.), del kredere vállalására (VIII. 960.), lakás- és üzlet-bérletre (VII. 939., 1020., VIII. 20., 59., 129.., 175., 241., 258., 499., 994., IX. 314., 483., 947., C. VI. 166—1934.), gyógyfürdő-bérletre (VIII. 499.), lakás és üzletbérletre, ha az rendes felmondással nem szüntethető meg (Vm. 129., 258.) és hosszabb időtartamra szól (VII. 1020., Vm. 20., 59.) kivéve, ha ennek az időtartamnak jórésze (fele, kétharmada) már eltelt (V1H. 241., IX. 947.), vagy a még hátralevő időtartam aránylag már nem hosszú (Vili. 994.), különösen, ha nem hosszabb a rendes felmondási időnél (VII. 1020.), szolgálati szerződésre (VIII. 412.), nyugdíj kötelemre (VIII. 227., IX. 381., X. 2.), vissza nem vonható kegyelij kötelezése esetére (IX. 1137.), végleges nőtartásdíjra (VIII. 1118.), kötbér mérséklésére (VII. 960.). Nem alkalmazta a Kúria a gazdiasági lehetetlenülés szabályait: ügyvédi díjkövetelés mérséklésére (IX. 181.), a készpénzben megállapított mezőgazdasági haszonbérösszegnek a gazdasági viszonyok mélyreható változása esetén való mérséklésére, a haszonbér mennyiségének az 1400—1932. M. E. sz. rendelet körébe eső megváltoztatására ez a rendelet külön jogszabályokat léptetett életbe s azok alkalmazását külön vegyes bíróság hatáskörébe utalta (X. 232., C. VI. 2865—1933.). Akkor is, ha a haszonbérlet tárgya ipari és egyéb vállalat vagy általában hasznot hajtó dolgok haszonbérlete, annak a kérdésnek az eldöntését, hogy a haszonbér a változott gazdasági viszonyokhoz képest meg nem felelőnek tekintendő-e és hogy emiatt a haszonbérlő jogosulttá vált-e és milyen terjedelemben a megkötött szerződésben meghatározott kötelezettség alóli menesítését kérni, a 6725—1921. M. E. számú és az ezt kiegészítő és módosító 3120—1923. M. E. számú rendelet a rendes bíróság hatásköréből kivette és az ilyen kérelem alapján való eljárás ezidő szerint is az 1400—1932. M. E. sz. rendelet 11. §-a szerint alakított vegyes bijróság elé van utalva. Egyedül abból, hogy ezek a rendelkezések (nem teszik lehetővé azt is, hogy a vegyes bíróság kimondhassa a szerződésnek felmondás nélküli megszüntetését is, nem az következik, hogy a gazdasági lehetetlenülésnek ilyen terjedelemben való érvényesítésére fennmaradt a rendes bírói