Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

50 — Tévedés. — Nem lehet megtévesztésnek minősíteni az egyességkötő félnek azt az eljárását, hogy a másik félnek nyugdíjat igénylő álláspontjával szemben ragaszkodik ahhoz a saját álláspontjához, hogy nyugdíj nem jár, s ezt az álláspontját a nyugdíj szabályzat magyarázatával igyekszik alátámasztani (X. 112.). A nyugdíj kilátásba helyezése miatt aránytalanul alacsony fizetésért hosszú időn át szolgáló alkalmazott megtévesztését nem állapította meg a Kúria, amikor a munkaadó nem tett határozott Ígéretet, vagy nyilatkozatot a nyugdíjkötelem vállalására (VTL 1003.) Ha a tévedést az ellenfél nem szándékosan okozta is, ez alapul szolgálhat egyéb feltételek fennforgása esetén a jognyilatkozat hatálytalanítására (VIII. 1.). Külön jogszabály intézkedik arról az esetről, ha a biztosítási ügynök téveszti meg a biztosítást kötő ügyfelet. Az 5460—1928. M. E. sz. rendelet 8. §-a ugyanis kimondja, hogy a biztosítási szerződés érvénytelenségét a szerződő fél a vállalattal szemben érvényesítheti, ha az ügynök megtévesztéssel vette rá őt a szerződés megkötésére. A dolog természete szerint áll ez a jogszabály a szerződés módosítása esetére is, és áll akkor is, amidőn csak a szerződés bizonyos részeinél történt megtévesztés (VIII. 145.). Minthogy a szerződési nyilatkozatnak tévedés címén való megtámadására az a körülmény egymagában is elegendő alapot szolgáltat, hogy a fél tévedését a másik szerződő fél felismerhette, ennek az esetnek a fennforgásakor nincsen ügydöntő jelentősége annak, hogy a fél tévedését a vele szerződő fél okozta-e és hogy tudatosan és szándékosan ejtette-e őt tévedésbe (IX. 3.). Ha a másik félre a szerződésből ingyenes előny, vagy aránytalan nyereség származnék ez már önmagában elegendő alapot ad a tévedő félnek arra, hogy az ügyletet tévedése esetén megtámadhassa (VHI. 349., X. 138., 455.). Az árverési vétel azonban abból az okból, hogy az árverési vevő tévedése folytán a másik félre ingyenes előny vagy aránytalan nyereség származott (hogy az ingatlan téves megjelölése és becsértékének téves feltüntetése folytán azt az árverési vevő aránytalanul magas áron vásárolta meg) csak akkor támadható meg, ha az árverési vevővel szemben az összes érdekeltek aránytalan nyereséghez jutnak. Ha tehát nem állapítható meg, hogy a jelzálogos hitelezők is aránytalan nyereséghez jutottak, nem szolgálhat alapul az árverésnek tévedés címén való megtámadására egymagában az a körülmény, hogy a végrehajtást szenvedettekre nyereség háramolhatik (X. 138.). Ha az egyik szerződő fél a másiknak megtévesztő, vagy tévedésben tartó ténykedése nélkül volt tévedésben, nem érvényesítheti a tévedés kifogását, ha tévedésének egyedül ő volt az oka, vagy máskülönben a rendes gondosság kifejtése mellett a tévedés elkerülhető lett volna (IX. 821.). A megtámadásra tehát csak a menthető tévedés jogosít (VIH. 349., IX. 389., C. I. 942—1933.), s nem az