Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Kizsákmányoló ügylet. — 45 lés nem volt-e kétséget kizáróan alaptalan olyan összeg erejéig, hogy az egyességi összeg a jogosult fél javára feltűnően aránytalan vagyoni előnyt jelentsen (C. V. 820—1934.). Feltűnően aránytalannak találta a Kúria a nyereséget, midőn a község a szorult helyzetben lévő temetkezési vállalkozótól annak üzleti ingóit és az ipari jogról való lemondását a község által korábban megajánlott összeg egy harmadáért szerezte meg (C. V. 2988—1933.). Viszont nem állapított meg a Kúria feltűnően aránytalan nyereséget a különben szorult helyzetben lévő alkalmazott azon megállapodásánál, melyben az illető nyugdíjjogosultságának elérése előtt nyugdíjaztatta magát s a nyugdíj folyósításának nyombani megkezdését kötötte ki, miután ez a megállapodás az alkalmazottra adott esetben csak előnyt jelentett (IX. 1025.), ugyanezen okból nem állapította meg a Kúria a feltűnően aránytalan nyereséget annál a nőtartásdíjra vonatkozó megegyezésnél, melyben a jogosult a korábban élvezett 80 pengő havi tartásdíj helyett egy ideig 100 pengő, később pedig 120 pengő havi tartásdíjra nyert jogot, bár a tartásdíj további felemelése iránti jogáról egyszersmindenkorra feltétlenül és egyoldalúan lemondott (C. n. 3449—1933.), nem állapította meg a Kúria a feltűnő aránytalanságot a haszonbérlő beruházásainak megtérítése iránti igényről történt lemondásnál, amikor ezzel szemben a haszonbérbeadó az anyagi nehézségekkel küzdő haszonbérlő érdekében szintén lemondott az azonnali felmodás jogáról, leengedte a haszonbérösszeget, megengedte a haszonbérlet átruházását s a haszonbérlő beruházásaiból származó adósságok egy részét átvállalta (C. VI. 1547—1933.). A 6446 pengő vételárnak a vevő választása szerint öt évi részletben történő fizetés esetére havi 161.40 pengő részlet megállapítása, vagyis a vételárnak részletfizetés esetén 9684 pengőre történt felemelése nem tekintetett olyan különbözetnek, ami figyelemmel az engedélyezett részletfizetések hosszú tartamára, az ügylet kizsákmányoló jellegének megállapítására alkalmas lenne (C. VI. 2725— 1934.). Nem állapította meg a Kúria az aránytalan nyereséget, amikor a reáliparjogosítvány eladója kikötötte ugyan, hogy a vételárrészletek fizetésének elmulasztása miatti hatálytalanítás esetén a már fizetett részletek a letelt időre fizetett haszonbérnek számítanak, ezek a vételárrészletek azonban oly kis összegben voltak megszabva, hogy alig haladták meg az iparjogosítvány gyakorlásáért a vevő által az adásvételi ügylet előtt fizetett haszonbérrészleteket (VŰI. 53.). Nem állapított meg a Kúria feltűnően arányalan nyereséget abban az esetben sem, amikor a vállalkozó a laikus megrendelővel szemben a szakértők által megállapított rendes vállalkozói árnál 55%-kai olcsóbban vállalta az építést (IX. 527.). Nem talált a Kúria aránytalan nyereséget abban a megállapodásban sem, melyben a pénzkihelyezésért felelős ügyvéd, ebből eredő felelősségének tudatában 170 ezer pengő visszafizetésére kötelezte magát a féllel szemben, akkor, amikor a félnek 163 ezer pengője veszett el az ügyvéd helytelen eljárása folytán (IX. 822.). Nem állapította meg a