Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

26 — A jogügylet általában, — okirat tartalmából és a szerződéskötés körülményeiből megállapítható valódi ügyleti akarata. Ennek megfelelően kölcsönnek minősítette a Kúria azt az adásvételnek nevezett ügyletet, ahol a vevő egy mezőgazdasági birtokra vonatkozó vételi jog biztosításával egyidejűleg készpénzért megvette és tulajdonba átvette a birtok állatállományát a visszavásárlási és visszeladási jognak arra az esetre történt kikötése mellett, ha a birtokra vonatkozó vételi jogot gyakorolni nem akarná. Megállapította a Kúria ebben az esetben, hogy az állatállománynak a vevő tulajdonába történt átadása nem a tulajdonjogba foglalt jogosítványok valóságos átruházásának célzatával, hanem csak a vételárként adott, de valójában kölcsönnek minősülő összeg visszafizetésének biztosítására történt s megállapította a Kúria, hogy az ilyen célzattal kötött ügylet és az ilyen célzattal eszközölt átadás nem szolgálhat akadályául annak, hogy ugyanezekre az állatokra mások is szerezhessenek végrehajtási foglalás útján zálogjogot. (C. V. 2160/1933.). Ha a jogügyletről felvett okirat nem egyezik pontosan a feleknek az ügylet létesítése alkalmával kifejezett akaratnyUvánításával az ügyletet akként kell létrejöttnek tekinteni, amint az a felek valóságos akaratnyilvánításának megfelel. Ha tehát az okiratba foglalt jogügylet a feleknek az utóöröklési jogról való kölcsönös lemondására irányuló szándéka helyett, illetékkiszabási okokból csak az utóöröklési jog telekkönyvi biztosításáról való lemondást tartalmazza is, meg kell állapítani a feleknek az utóöröklési jogról történt lemondását (VIII. 338., C. I. 224^1935.). A bérleti jogviszony keretében felmerült annak a vitás kérdésnek az elbírálásánál, hogy a bérbeadó csak jogosult-e, vagy köteles-e a bérlő által a bérelt telken emelt épületeket a bérleti idő elteltével folyó árban átvenni, — nem felel meg a Pp. 270. §-ában foglalt szabálynak a bérleti szerződés csak egy pontjának szavaira fektetett, de a felek ügyletkötő szándékát kellően ki nem derítő pusztán nyelvtani értelmezés (C. VI. 2189—1935.). A szerződési nyilatkozatot rendszerint csak a kifejezésre juttatott akarat s nem a benső szándék alapján kell elbírálni és nincs helye a benső elhatározás kutatásának akkor, ha az okirat világos tartalma és magyarázatra nem szoruló szövege az élet felfogása szerint a fennforgó körülmények mellett kizárja az ellenkező értelmezésnek a lehetőségét (X. 373.). Az állandó bírói gyakorlat szerint, ha a szerződést irásba foglalták, az okiratba fel nem vett korábbi, vagy egyidejű szóbeli megállapodás csak annyiban hatályos, amennyiben az okirat tartalmával nem ellenkezik, annak értelmezésére, kiegészítésére szolgál, vagy amennyiben a felek a szóbeli megállapodást az okirat kiállításakor az okirattal szemben is fenn akarták tartani (VHI. 583., X. 178., 208., C. IH. 2835—1933.). Az írásbeli szerződésnek ama kikötésével szemben, hogy a bánya tulajdonosa a kitermelt ércet adja el a vevőnek, ellentétes az a szóbeli megállapodás, hogy a bányatulajdonos naponta