Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)
190 — Ideiglenes nőtartás — A különélésben váló vétkesség kérdésének az elbírálásánál általában súlyt vet a Kúria az eltávozás okának és körülményeinek minden irányban való gondos vizsgálatára s az azzal kapcsolatos, valamint alz azt közvetlenül megelőzött mindama tények megállapítására, amelyek akár közvetlenül, akár közvetve befolytak a különélésre (C. KE. 3688—1934., C. ÜL 5145—1935.). Ha a férj a különélés alatt a feleségével nemileg érintkezik, s ezzel férji jogait gyakorolja, akkor már ebből az okból nem lehet szó olyan különélésről, amely a férjet a tartási kötelezettsége alól mentesíti (C. m. 3688—1934.). Az ideiglenes nőtartásra érdemetlenné teszi a feleséget a természetelleni fajtalanság, amilyen a nők közötti paráználkodás is, amely (alkalmas az erkölcstelen életmód megállapítására (VIII. 393.). Annak a megítélésénél, hogy a házastárs magatartása sérti-e a házaséletből folyó kötelezettségeket s különösen, hogy veszélyezteti-e a házastárs jó hírnevét, az általános erkölcsi törvények és a társadalmi közfelfogás mellett az egyes társadalmi és érdekkörök szokásait és erkölcsi állásfoglalását sem lehet figyelmen kívü hagyni. Ezen az alapon a művészkörökben általánosan szokásos szabadabb érintkezési formákra tekintettel nem találta a Kúria a házasság erkölcsi tartalmával össze nem egyeztethető magatartásnak azt, hogy a festőiskolába járó feleség olyan férfiakkal, akik ugyanannak a festőiskolának a növendékei voltak, kölcsönösen tegeződött, alkalmilag karonfogva is járt velők és hogy egymást üdvözlésül megcsókolták (VIE. 136.). A férjnek abból a tényéből, hogy az életközösség megszakadása után mintegy két éven át rendszeresen gondoskodott a feleségéről és neki havonként két-háromszáz pengőt fizetett, a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy a nőnek azt megelőzően történt eltávozását a férje nem tekintette jogtalannak, vagy, ha annak tekintette is, azt már megbocsátotta, a nőtartásdíj további fizetésének a kötelezettsége alól tehát csak akkor mentesülhetne, ! ha az életközösség megszakadása utáni időben olyan újabb tény merült volna fel vagy jutott volna a férj tudomására, amely a feleség vétkességének s ekként tartásra érdemetlen voltának a megállapítására alkalmas (C. Hl. 2286—1934.). Az ideiglenes nőtartási követeléssel szemben a férj nem hivatkozhatik sikerrel arra, hogy a felesége őt a házasságkötésnél lényeges személyi tulajdonságaira vonatkozólag megtévesztette, — így az adott esetben elhallgatta, hogy testét tűzfoltok borítják —, mert ennek a körülménynek addig, amíg a házasságot megtámadási perben a bíróság érvénytelennek nem nyilvánítja, a házasságból folyó kötelezettségekre nincsen kihatása (IX. 829.). A felek az ideiglenes nőtartás kérdését megállapodással a törvény rendelkezéseitől eltérően is rendezhetik, amenyiben a megállapodás a házasság erkölcsi tartalmával nem áll ellentétben és a házassági vagyonjog keretében biztosított rendelkezési szabadságot nem