Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

182 — Különvagyon — Ha a közszerzeményi követelést érvényesítő házastárs maga is kapott ingyenes juttatást a házastársától, akkor ez által niegadományozott harmadik személy ellen közszerzeményi követelésének ki elégítése végett csak annyiban fordulhat, amennyiben követelését a házastársától kapott ingyenes adomány értéke nem fedezi. Ebből a szempontból sem tesz különbséget az, Ihogy az adományt betudás kötelezettségével vagy anélkül kapta-e (IX. 490.). 24. Különvagyon. Különvagyonnak azt a vagyonállagot kell tekinteni, amelyet vagyonaként a házasfél a házasságba bevitt, vagy amely a házas társ vagyonába a házassági együttélés alatt ingyenes — élők közötti vagy halálesetre szóló-szerzéssel jutott. Különvagyon az is, ami a házastárs már megvolt külön vagyonából cserébe adás, értékének átváltoztatása folytán annak helyébe lép, annak elvonásáért, megsemmisítéséért megtérítésül adatik. Az ekként meghatározott különvagyonból nem esik pótlás alá azonban az az érték, amit a különvagyon tulajdonosa a házassági együttélés alatt eltékozolt, vagy amivel vagyonát a megjelölt idő alatt élők közötti ingyenes juttatásokkal, vagy szándékosan apasztotta (VUL 457.). Különvagyonnak minősül a házasság megkötése előtti időben keletkezett jogalapon a házasság alatt befolyt vagyoni érték is. Ugyanígy az egyik házastárs különvagyonából a házasság jogi fennállása alatt (ugyan, de a különélés ideje alatt eladott vagyontárgyért utóbb, az együttélés idején befolyt vételár is különvagyon marad (Vm. 1056.). Az egyik házastárs által a másiknak ajándékozott vagyon is a megajándékozottnak a különvagyonává lesz (VHI. 43.). Megszűnik azonban az ilyen ajándék-tárgyaknak különvagyoni minősége akkor, ha a házasságot a bíróság egyedül a megajándékozott házastárs vétkessé nyilvánítása mellett felbontja, mert ilyen esetben a H. T. 89. §-a értelmében a vétkes házastárs azokat az ajándékokat, amelyeket a házasság fennállása alatt vagy a kötendő házasság okából azt megelőzőleg a házastársától kapott, terméstzetben visszaadni köteles és ezen a kötelezettségén az sem változtat, ha vele szemben az ő különvagyonának a kiadása iránt a másik házastárs kötelezettséget vállalt (C. m. 5320—1932,). Az iparüzlet, amelyet az egyik házastárs még a házasság megkötése előtt szerzett, a maga egészében ennek a házastársnak a különvagyona. A különvagyonhoz tartozik, tehát nemcsak az üzlet berendezése, hanem az a vagyoni érték is, amelyet az üzletnek a vevőkör (kedvező hely, látogatottság) ad meg. Nem változtat az üzlet különvagyon jellegén az sem, ha azt a házasfelek a házasság ideje alatt bővítették, modernizálták és ha az üzlet fenntartásában és fejlesztésében jelentékeny része volt az üzlet-tulajdonos házastársa személyes tevékenységének. Csak az üzlet vételára fejében a házas-