Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

166 1 — Perjogi szabályok — következésénél jelen volt, vagy az elhagyást egyébként bizonyítani képes tanuk szolgáltathatják. Nem szolgálhat a házasságnak a H. T. 77. §. a) pontja okából leendő felbontására alapul az olyan közjegyzői tanúsítvány, mely az eltávozásra vonatkozó adatokat a felperes házastárs bemondása alapján tanúsítja s csupán azt a körülményt bizonyítja megfelelő tanuk igazolása alapján, hogy a házastársak hat hónap óta különélnek (X. 638.). Az okirati bizonyítás tekintetében a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy a félnek az okiratban tett beismerő kijelentése — a házassági perek közérdekű voltánál fogva — még a házasság fenntartása érdekében sem szolgálhat egymagában a tényállás megállapításának alapjául és így az okiratot kiállító félnek joga van arra, hogy beismerésének a tartalmi valótlanságát és esetleg azt is, hogy a másik fél a beismerést tőle mintegy kicsikarta, a perben bizonyíthassa (VIII. 487.). A szakértői bizonyítás eredménye házassági perekben is — úgy, mint általában — bírói mérlegelés alá esik. Ha a bíróság a mérlegelés eredményeként a szakértő véleményét a ténymegállapítás alapjául elfogadhatónak nem találja, annak felülbírálását, ha az nem a házasság fenntartását, hanem éppen annak, felbontását célozná, a felek erre irányuló kérlemének hiányában, hivatalból nem lehet elrendelni, hanem üyen esetben a bizonyítást sikertelennek kell tekiteni (Vin. 980.). A végitélet szempontjából nem létesít praejudiciumot az a körülmény, hogy a bíróság a H. T. 80. §-ában meghatározott viszonylagos bontóok alapján indított perben a feleknek ágytól és asztaltól való különélését elrendelte azért, mert a per rendén bizonyított tényekben bontóok jelenségeit látta fennforogni. Ha tehát a bíróság az ügy végelbírálásánál az összes körülmények tüzetes mérlegelésével ellenkező megyőződésre jut, a H. T. 99. §-a alapján tett, említett rendelkezése nem áll útjában annak, hogy a végítéletben a bontókeresetet, mi|nt alaptalant, elutasíthassa (C. IH. 1286—1935.). Nem áll be az itélt dolog hatálya a bontás szempontjából, azzal sem, ha az ideiglenes nőtartásidíj iránt indított perben a bíróság a nőt a tartásra érdemtelennek nyilvánította. A nőtartási és a (bontóperben érvényesített jogok különbözőségénél fogva ez sem áll útjában annak, hogy a férj által a ő ellen indított bontókeresetet a bíróság elutasíthassa (C. HL 4042—1935.). A perköltség viselésének kérdésében a Kúria olyan esetben, amikor a házasságot a felperes keresete alapján felbontotta, az alperes viszontvétkességi kérelme folytán azonban a felperest is vétkesnek mondotta ki, mind a három fokú eljárásnak a költségét a peres felek között kölcsönösen megszüntette, a perköltséggel egy tekintet alá eső házasság-védői díj fizetésére pedig a peres feleket egyenlő arányban kötelezte. (IX. 542.). Olyan esetben pedig, amikor a fellebbezési bíróság Ítéletének jogerőre emelkedése előtt az