Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

158 —Ágytól és asztaltól különélés elrendelése — Az a körülmény, hogy az elsőbiróság vagy a fellebbezési bíróság, vagy akár mind a kettő a házasságot a feleség hibájából bontotta fel, az ítélet jogerőre emelkedéséig egymagában nem ad elegendő alapot annak a megállapítására, hogy a feleség a nőtartásdíjra nyilvánvalóan érdemetlen és így arra sem, hogy a férj a különélés elrendelésével kapcsolatban megállapított nőtartásdíj fizetése alól kérelmére felmentessék (IX. 366.). Az eljárás tekintetében a különélésnek a H. T. 98. §-a alapján történt elrendelése esetén is alkalmazni kell a Pp. 665. §-ának a H. T. 99. §-ával kapcsolatban tett azt a rendelkezését, hogy a különélés elrendelése ellen felfolyamodásnak csak akkor van helye, ha a különélés a törvény értelmében egyáltalán nem rendehető el, vagy, ha időtartamát a törvényesnél hosszabb időben állapították meg (Vm. 1014.). A különélésre rendelt határidőnek a végzésben meghatározott utolsó napjától számított három hónapon belül végzett minden olyan perbeli cselekmény, amely a házasság felbontására irányul, a H. T. 100. §-ában említett kérelemnek tekintendő és így megakadályozza az ilyen értelemben cselekvőleg fellépő házastárs ama jogának időmúlás következtében elenyészését, hogy a perben érvényesített ok alapján a házasság felbontását kérhesse (VIII. 759.). így adott esetben a házasság felbontását kifejezetten szorgalmazó kérelemmel azonos hatályúnak tekintette a Kúria az említett három hónapon belül beadott azt a kérvényt, amelyben a bontást kérő fél keresetének az alapjául újabb tényeket jelölt meg és azokra újabb bizonyítékokat ajánlott fel (VHI. 759.). A H. T. 100. §-ában megszabott kérelmet a tárgyaláson szóval is elő lehet terjeszteni, de ez csak akkor joghatályos, ha a tárgyalás valamilyen okból a fent említett három hónapi határidőn belül eső határnapra tűzetett ki és a kérelem előterjesztése az ekként kitűzött tárgyaláson történik (C. Hl. 4046—1935.). Ha kereset és viszontkereset eseténi a különélésre megszabott határidő letelte után csak az egyik fél kérte kellő időben a házasság felbontását, a másik peres félnek a kitűzött tárgyaláson előadott hasonló kérelme kellő időben előterjesztettnek nem tekinthető és így ezzel a féllel szemben a H. T. 100. §-ának jogszüntető rendelkezését alkalmazni kell (Vin. 632.). Az említett három hónapi határidő letelte, mint jogmegszüntető tény, nem perjogi, hanem anyagi jogi akadálya a bontás kimondásának és így annak alapján nem per-megszüntető határozat, hanem a keresetet, illetőleg viszont-keresetet elutasító ítélet hozandó (VHI. 632., IX. 640.). A bontást kérő fél arra, hogy a különélésre megszabott határidő eltelte után a H. T. 100. §-a szerint előterjesztendő kérelmet cselekvőképtelensége miatt nem volt módjában kellő időben előterjeszteni, csak akkor hivatkozhatik sikerrel, ha a H. T. 127. §-ában