Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Viszonylagosság. — 143 férfival, majd annak a szállására is elment és az egész éjszakát ott töltötte, mert ezzel a feleség még a férj által korábban tudottnál is súlyosabb és a női szeméremérzet hiányára utaló magatartást tanúsított (IX. 599.). Más esetben úgy találta a Kúria, hogy ha az idegen férfival szerelmi viszonyt folytató feleségnek ezt a vétkes magatartást a férje meg is bocsátotta, a szerelmi viszonynak a férj tilalma ellenére tovább folytatásában a házastársi kötelességnek olyan szándékos és súlyos sértése rejlik, amelyet a férj ismételten megbocsátani nem köteles és amely alkalmas arra, hogy a férjre nézve a további házaséletet elviselhetetlenül feldúlja (VHI. 135.). A bíró a házasság feldultságának elbírálhatása szempontjából, kölcsönösen fennálló bontó okok esetében is köteles a házasfelek egyéniségének és a házasság fennállása alatt volt összes életviszonyainak figyelembe vételével meggyőződést szerezni arról, hogy a vétkesnek állított féllel szemben felsorolt és bíróilag bizonyítottnak elfogadott okok valamelyike következtében a felbontást kérőre nézve a további életközösség elviselhetetlenné vált-e, vagy nem — (IX. 689., 1008.). A bontóokok kompenzációjának nincs helye. A házasságot a H. T. 80. §-ában meghatározott bontó okból fel lehet bontani mind a két fél vétkessége esetén is. (IX. 1008., C. III. 2805—1935.). Mindkét fél vétkessége esetén a bontás kimondása attól függ, hogy a bontást kérő fél ellenfelének a vétkessége elég súlyos-e arra, hogy a bontást kérő félre nézve még az ő saját vétekessége mellett is elviselhetetlenné tegye a további életközösséget. (IX. 157, 441, 570, 688, 827, 1008., C. Hl. 2616—1935., Hl. 2805—1935.). A III, 2616—1935. sz. kúriai határozat szerint a házasság felbontását általában csak az a fél kérheti, aki vétlen, a H. T. 81. §-a esetében pedig — vagyis mind a két fél vétkessége esetében — csak az a fél, aki kevésbbé vétkes. Más határozat ezt ilyen elvi éllel nem mondta ki, de az előző bekezdésben felsorolt többi határozatban is nagyjából ugyanez a felfogás tükröződik. Adott esetben, amikor a házastársak életközössége úgy szakadt meg, hogy a feleség és annak a szeretője kiverték a lakásból a férjet, az életközösség megszakadása után pedig a feleség tovább is együtt élt a szeretőjével, a férj viszont közös háztartásra lépett a felesége nővérével, a Kúria a vétkesség kérdését egységesen bírálva el, úgy találta, hogy a feleségnek a házastársi kötelességet sértő magatartása olyan szemérmetlen és olyan súlyos, hogy a vele való életközösség folytatása még a szintén vétkes férjre nézve is elviselhetetlenné vált (IX. 1008.). Ugyancsak még a házassági életközösség megszüntetése után idegen nővel szerelmi viszonyt folytatott és ekként lazább erkölcsi érzésű férjre nézve is az elviselhetetlenségig feldúltnak találta a Kúria a házassági viszonyt olyan esetben, amikor a feleség vétkessége sokkal súlyosabbnak jelentkezett azért, mert ő az életközösség tartama alatt