Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Viszonylagosság. — 141 tott az iránt, hogy a feleségét és gyermekét a jövőben el fogja tudni tartani. (VHI. 435). A katonatiszt feleségének azt a magatartását, hogy idegen férfiakkal a házassági hűséggel össze nem egyeztethető viszonyt tartott fenn, a Kúria szintén olyan súlyos házastársi kötelességsértésnek minősítette, amely a házassági viszony fenntartását a bontást kérő férjre nézve elviselhetetlenné tette. Ennek a kimondásánál tekintetbe vette a Kúria azt is, hogy az idevonatkozó katonai szabályok szerint a tiszt feleségének a viselkedéséért felelős és ha ez a viselkedés az állásszerűség követelményeinek meg nem felel, a férj ellen becsületügyi eljárásnak lehet helye. (VII. 1161).. A H. T. 80. §-ának d) pontjában meghatározott bontóok fennforgása esetében a Kúria abból, hogy a vétkes házastárs a házasság tartama alatt alig két éven belül három ízben Ítéltetett el jogerősen vagyon elleni bűncselekmények miatt, amelyeket két esetben nyilvánvalóan nyereségvágyból követett el, valamint abból, hogy egyéb körülményekből is következtethetően könnyelműség és alacsony bűnözési hajlam indította őt a cselekmények elkövetésére, a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy az ekként létesült bontóok következtében a tisztességes, feddhetetlen előéletű, iparos családból származó házastársra nézve a további életközösség elviselhetetlenné vált (C. ni. 769—1934.). Ezzel szemben annak a férjnek a magatartását, aki az őt hűtlenséggel gyanúsító feleségét, ennek egy sértő megjegyzésére úgy eltaszította, hogy az neki ütődött a szekrénynek, a Kúria a feleség eltávozásának jogos okául elfogadta (Ugyan, kimondotta azonban, hogy a férjnek ez a vétkes cselekménye nem olyan súlyú, hogy a feleséget a kibékülés elől való teljes elzárkózásra feljogosította volna (C. m. 4263—1934.). Arra, hogy a bontást kérő félre nézve elviselhetetlenné tette-e az életközösség fenntartását házastársának a vétkes magatartása, vagy sem, megfelelő esetben alapos következtetést lehet vonni magának a bontást kérő félnek a vétkes cselekmény elkövetése után, vagy más hasonló alkalmakkor tanúsított magatartásából. Ez a magatartás a legalkalmasabb annak megvilágítására, hogy maga az érdekelt házasfél a bontóokul felhozott ténynek milyen jelentőséget tulajdonított és mennyiben látta annak következtében önmagára nézve elviselhetelennek a házasélet folytatását, így az egyszerű életviszonyok között élő házasfelek házasságának a felbontására a feleségnek azt az erkölcsi botlását, hogy a különélés ideje alatt két esetben lerészegedett, a Kúria egyebek között azért sem találta eléggé súlyos oknak a bontásra, mert a feleségnél hasonló önmegfeledkezés a felek együttélésének az idejében is előfordult és akkor azt a férj, nyilván gyermekére tekintettel, elnézte. (IX. 489.). Több esetben az éleközösséget jogos ok nélkül megszakító félhez, annak a távozása után az elhagyott s emiatt bontást