Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Viszonylagos bontóokok. — 131 számítás alá eső cselekmény volt a feljelentésnek tárgya, amelyet a házasság erkölcsi tartalmából folyóan a házasfelek egymásnak megbocsátani kötelesek (VIII. 245.). Ha a feljelentő fél a feljelentést ártani akarás és zaklatás céljából, minden alap nélkül tette meg a házastársa ellen, ez az ő terhére külön is a házastársi kötelesség súlyos megsértéseként jön figyelembe (C. m. 6060—1934.). Ha a feljelentés nem csak alapos, de a feljelentő házastárs jogos érdekének megóvása céljából szükséges is volt, akkor az házasságjogi vonatkozásban sem tekinthető jogellenesnek (C. HL 5124— 1034* Q, Hl. 233—1935, C. Hl. 4059—1935, C. HE. 5027—1935.). így nem minősítette bontóoknak a Kúria a büntető feljelentést, amikor a feleség az őt tettlegesen bántalmazó férjét a bántalmazás miatt jelentette fel, mert ez a feljelentés a feleség jogvédte érdekének a megvédését célozta, amelyet a férj a bántalmazással megsértett (C. HE. 5124:—1934.). Jogos magánérdekének védelmében járt el a feleség akkor is, amikor a férje által ellopott értékes boutonofc magánúton megkísérelt sikertelen visszaszerzése után a férje ellen büntető fellen tést tett (C. Hl. 233—1935.). Más esetben kimondta a Kúria, hogy a feleség a női tisztességét sértő rágalmazó kijelentésekkel megtámadott becsületének, tehát jogos magánérdekének a megvédése érdekében a férje ellen is hátrányos jogkövetkezmények nélkül tehetett büntető feljelentést (C. III. 4059—1935.). Szükségesnek találta a Kúria a büntető feljelentést abban az esetben is, amikor a feljelentő házastárs és annak családja csak ezen az úton remélhették azt, hogy vagyonukat, habár csak részben is, a feljelentett házastárstól visszaszerezhetik (C. IH. 5027—1935.). Amikor maga a büntető feljelentés a feljelentő házastárs megsértett jogvédte érdekének a megvédését célozta, nem minősítette bontóoknak a Kúria a felek közös gyermekeinek a büntető perben tanuként való szerepeltetését sem, mert bár ez a gyermekek és a szülők közötti viszony súlyos megzavarására vezethet és ezért erkölcsi szempontból nem helyes, azonban menthető volt amiatt, mert a feljelentő félnek érdekében állott az eljárás alapjául felhozott ténynek a bizonyítása már azért is, hogy a feljelentés alaptalanságával járó felelősség alól mentesüljön (C. IH. 5124—1934.). Amikor a férj apja a feleség ellen a bontóperben olyan vallomást tett, amely a feleség női tisztességét sérteni és kétségbevonni alkalmas, az emiatt ellene a feleség részéről hamis tanuzásért tett büntető feljelentést, habár az sikertelen volt, a Kúria nem találta olyan súlyos sérelemnek, amely (bontóokul szolgálhatna, mert a feleségnek jogos érdekében állott, hogy e vallomás értékét megdöntse és az erre alkalmasnak látszó eszközöket igénybe vegye (C. Hl. 757—1935.). Ezzel szemben bontóokul állapította meg a Kúria a férje által bántalmazott és azt testi sértés vétsége miatt feljelentő feleségnek azt a cselekményét, hogy a férjétől elszenvedett bántalmazás után önmagán további sérüléseket okozva, azokat is a férje által ejtettekneík 9*