Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Viszonylagos bontóokok. — 127 róság csupán a cselekmény erkölcsi megítélésére ki nem ható aibból az okból hozott felmentő Ítéletet, mert ennek a vétségnek a kísérlete nem esik büntetés alá. (C. ÜL 1462—1935.). Kimondta a Kúria azt is, hogy a házastársak a különélés alatt is olyan magatartást taroznak tanúsítani, amely sem a törvénybe, sem a jóerkölcsökbe nem ütközik, sőt adott esetekhez képest m!ég a konvencionális illemet sem sérti (C. HL 326—1936.). Ebből a szempontból a házasfelek erkölcsi magatartásának a megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyes társadalmi érdek-körök erkölcsi állásfoglalását sem. Külön figyelmet igényel az orvosi ethika is, mert a beteg és az orvos közötti bizalom olyan helyzeteket von maga után, amelyeknek az elbírálásánál határozott tények nélkül nem lehet házastársi kötelességet sértő magatartásra bírói bizonyossággal következtetést vonni (C. ül. 326—1936.) Vétkes magatartásnak találta a Kúria az adott esetben a nő részéről azt, hogy fürdőruha próbálása alkalmával férfi ismerősét fogadta otthon, anélkül, hogy valamely kéznél levő más háziruhát öltött volna magára (VIII. 658.). A férj részéről a hitvestárs megbecsülésének a kötelességével összeegyeztethetetlen magatartásnak találta a Kúria azt, hogy a háztartársi alkalmazottjának szerelmi ajánlatot tett és ennek érdekében vele erőszakoskodott. Ebben az esetben tekintettel volt a Kúria arra, hogy katonatiszt házaspárról volt szó és így a férj magatartása különösen nem fért össze a házasfelek társadalmi osztályának érzékenyebb erkölcsi felfogásával. (VIII. 691.) Más esetben a házastársi hűséget sértő magatartásként bírálta el a Kúria azt, hogy a feleségétől különélő férj egy elvált asszonyhoz több ízben látogatóba járt, a nő is meglátogatta őt a lakásán, a férj két alkalommal éjjeli zenét is adott a nőnek, annak cipőt vett ajádékba és vele éjnek idején együtt sétált (C. HL 4123—1934.). A férjétől különélő, de annak tartását igénybe vevő feleségnek azt a magatartását, hogy férjének szigorú kifogásolása ellenére fenntartotta a lakásbérletet annak a férfinak a házában, akivel, mint orvosával való bizamas összeköttetését a férj gyanús szemmel nézte, a Kúria a konvencionális felfogást sértőnek találta és kimondta, hogy azt ezúttal nem minősítheti ugyan bontóoknak, de az ítéleti megállapítás folytán a feleség köteles a kifogásolt helyezetén jogkövetkezmények terhe alatt változtatni (C. III. 326—1936.). Más esetben a feleségnek azt a tényét, hogy nagyobb lakásába egy fiatalembert albérlőül fogadott, — függetlenül attól, hogy albérlő tartására anyagi helyzeténél fogva reá volt-e utalva vagy sem — egymagában nem tekintette a Kúria olyan, erkölcsi tilalmat sértő magatartásnak, amely a feleséget a női tisztességébe vetett bizalomra méltatlanná tenné. A feleség javára mérlegelte a Kúria azt a körülményt, hogy ő az albérletet nyomban megszüntette, amint a férjének ezzel szemben kijelentett kifogásáról értesült (X. 31,).