Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

108 — Szándékosság és jogosság. — voltát kell vizsgálni. Nem tekintette jogosnak a feleség kiutasítását a Kúria olyan esetben, amikor a kiutasításra az szolgált okul, hogy a feleség a férjének azt a kívánságát, hogy női baját kezeltesse, visszautasította, azonban megállapíttatott, hogy a férje kérésére tiszti orvossal megvizsgáltatta magát és betegsége nem volt fertőző, sem undort keltő s az a nemi érintkezést nem akadályozta (C. Hl. 3958—1933.). Az életközösség megszakításának jogos vagy jogtalan volta sok esetben attól függ, hogy a lakóhely megválasztása tekintetében mennyiben volt köteles az életközösséget megszakító fél a házastársa kívánságához alkalmazkodni. Az életközösség megkezdéséhez szükséges megfelelő lakásról más megállapodás hiányában a férj köteles gondoskodni (Vili. 480.), másfelől viszont a lakás megválasztásának a joga is a férjet illeti (VIII. 367., 456., C. HL 3906—1935.). A férj azonban a lakásválasztási jogára a feleségével szemben költözködés esetén csak akkor hivatkozhatik, ha a régi lakásból azzal a szándékkal költözött az új lakásba, hogy a házassági együttélést az új lakásban is folytatni fogja; ezért olyan esetben, amikor ta férj a közte és felesége között folyt viszá'ykodások után a felesége tudta nélkül ment el a közös lakásból, úgy hogy távozása alkalmával a feleségének semmit sem szólt, a perben pedig ő maga adta elő, hogy az előző viszálykodásokból folyóan határozta el a közös lakás elhagyását, a Kúria azt állapította meg, hogy a férj az életközösség megszakításának a szándékával ment el és ezért a lakásválasztási jogát védekezésül nem hozhatja fel (VIII. 367.). Jogszabály az is, hogy, bár a házassági együttélés helye és a közös lakás felől a döntő szó a családfenntartó férjet illeti, azonban elhatározásainál a feleség megokolt tanácsait és ellenvetéseit a méltányosság szerint figyelembe kell vennie (Vili. 456., C. ÜL 3906—1935.). Helytállónak fogadta el a Kúria adott esetben a feleségnek azt az ellenvetését, hogy a férje foglalkozásához közel eső lakás helyett, amely a saját tulajdonuk is volt, céltalan volt a város másik felén bérelni egyszobás lakást (VHI. 456.). Mikor pedig a férj olyan körülmények között hivta feleségét az új lakásba, amelyek arra engedtek következtetést, hogy a régi lakásban tartózkodással kapcsolatban a feleségét idegen férfival szemben meg nem engedett viselkedéssel gyanúsítja, ez ellen a feleség jogos erkölcsi kifogást emelhetett és a férje köteles lett volna őt e részben a lakásba való híváskor megnyugtatni; enélkül a feleség vétkességét az életközösség megszakítása körül a Kúria szerint nem lehet megállapítani (C. m. 748—1935.). A házassági életközösség folytatásához szükséges alkalmas lakás kérdését előzetesen kell megbeszélés tárgyává tenni; enélkül a férj által egyoldalúan választott lakással szemben a feleség bármikor jogosan érvényesítheti helytálló ellenvetését. (C. ÜL 748—1935.).