Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)
102 — A házasság érvénytelenítése. — és megtámadási perek közül akkor is a megtámadási per bírálandó el elsősorban, ha a korábban megindított bontóper már a felső bíróság előtt van elbírálás alatt, hacsak a peres felek a bontóper korábbi elbírálását közösen nem kérik; bontó ítéletet azonban ilyen közös kérelem alapján sem hozhat a bíróság a megtámadási per jogerős befejezése előtt, addig tehát a bontópernek ítélettel való befejezését fel kell függeszteni, ha a bíróság a házasság felbontásának helyét látja (X. 483.). Ha a házasság megtámadására jogosult házastárs a megtévesztésre okul szolgáló cselekményről haláláig nem szerzett tudomást és ha megtámadási joga életében nem enyészett el, — a házasság megszűnése után bárki s így az ő örökösei is érvényesíthetik a házaság érvénytelenségétől függő jogaikat. A megtámadási ok ily utólagos jogos érvényesítése folytán a házasságot a peres felek viszonyában olyannak kell tekinteni, mintha az meg sem köttetett volna, miért is nem illeti özvegyi jog a férj hagyatékában azt a feleséget, aki első férjén elkövetett szándékos emberölés bűntette miatt, második férjének, az örökhagyónak halála után 10 évi fegyházbüntetésre ítéltetett s akivel szemben az állagörökösök e megtámadási okot utólag sikerrel érvényesíthetik (IX. 666.). Ha taz érvénytelen házasságot az egyik fél jóhiszeműen kötötte, vagyis, ha a házasságkötéskor a kellő gondosság kifejtése ellenére sem volt tudomása a házasság érvénytelenségét előidéző körülményről, akkor a házasság, mint vélt házasság, vagyonjogi szempontból az érvényes házasság joghatályával bir (X. 309.) és a vélt házasság fennállása alatt született gyermek törvényességét sem érinti a házasságnak utóbb bekövetkezett érvénytelenítése (Vn. 1096.). Nem tekintette a korábbi házasság fennállása miatt érvénytelen házasságot vélt házasságnak a Kúria olyan esetben, amikor at feleség a férjnek előző házasságáról, valamint arról, hogy az a férjjel való közös háztartásra lépésekor fennállott, a saját beismerése szerint tudott, mert ennek folytán a feleséget a házasság megkötése előtt az a kötelezettség terhelte, hogy a korábbi házasság megszűntéről meggyőződjék és e tekintetben nem bízhatta magát egyedül a másik házastárs nyilatkozataira; ha tehát az előző házasság megszűnéséről nem győződött meg, ezzel a köteles gondosságot mulasztotta el (X. 309.). A házasság érvénytelensége esetén a férj halála után a házasságnak vélt házasságként minősítésétől függ az a kérdés is, hogy a feleség az özvegyi állapotból folyó jogok gyakorlására jogosult-e, vagy sem Ezek közé a jogok közé tartozik az a jog is, hogy az elhalt férj személyjogú kéményseprő iparát az 1922 :XH. t. c. 7. §-a értelmében a saját jogán folytathassa (X. 309.).