Boda Gyula - Meszlény Artur (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog II. (Budapest, 1934)

4 amelyek a Jogi Hvrlapban helyszűke miatt már nem voltak közölhetők. A szövegben ez utóbbi határozatok az illető bíróság („C" = Kúria, „GyT" — Győri Tábla stb.) és az ügyszám megjelölésével vannak megkülönböztetve a Jogi Hírlapban megjelent határozatoktól, amelyeket ezúttal is csak az évfolyam és sorszám megjelölésével idéztünk, egyfelől helykímélés okából, másfelől pedig avégből, hogy az olvasót hosszú számsorok elolvasásával ne fárasszuk és az értelmi összefüggést ezzel ne zavarjuk. E határozatok bírósági ügyszáma a Jogi Hírlapból a felhívott helyen úgyis megállapítható. A f eldolgozásra váró anyag rendkívüli nagy tömege az első kötet áluWrt szerkesztőjét arra indította, hogy ezúttal munkatársat kérjen fel e mű egy részének elkészítésére, e munkával járó súlyos tudományos felelősség érzete pedig arra indította, hogy munkatársul Meszlény Artúr egyetemi tanárt kérje fel. A szerzőtársak akként osztották fel egymásközt az anyagot, hogy a Dologi jog és a Kötelmi jog feldolgozását >— ez utóbbit a Kártérítés fejezetének kivételével — Meszlény Artúr végezte, a mű többi részeit pedig Boda Gyula dolgozta fel. A mű rendszerében a szerzők nagyjában álkálmazkodták ugyan a Magánjogi Törvénykönyv Törvényjavaslatának beosztásához, de azt minden váltdztatás nélkül már csak azért sem követhették, mert nagyjelentőségű és terjedelmes matériák (átértékelés, ügyvédi megbízás stb.) a MMT.-ban nincsenek szabályozva. A gyakorlatiasság és könnyű feltalálhatóság kívánalmai néhány egyéb eltérést is indokolttá tettek. A feldolgozásra kerülő anyagnak az I. kötet anyagától eltérő volta kisebb jelentőségű rendszerbeli módosításokat az I. kötettel szemben is szükségessé tett. Az, hogy ugyanazok a döntések különböző szempontokból meg* vilégitva, néhol pedig azonos szövegezéssel a mű több helyén is viszszatérriek, szándékos és tervszerű eljárás eredménye, mert avégből^ hágy az olvasó az őt érdeklő egész anyagot lehetőleg egy helyen találja meg, a lehetőség szerint el akartuk kerülni az élőre — és viszszautalást. Csak ott mellőztük az ismétlést, ahol féltételeztük, hogy az olvasó önmagától megnézi a számbajöhető másik címet is. A szerzőtársak remélik, hogy együttműködésük külső megnyilvánulásában is feltünteti azt a harmóniát, amelyre a mű egysége érdekében is törekedték. Budapest, 1933. október havában. Dr. Boda Gyula. Dr. Meszlény Artúr.