Boda Gyula - Meszlény Artur (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog II. (Budapest, 1934)

- A házasság felbontása — 83 I. Holttányilvánitás. Holttányilvánitás esetében az a vélelem, hogy a holttányüvánított •nem élt tövább annál az időpontnál, amely a holtnak nyilvánító határozatban elhalálozásának idejéül meg van állapítva. — A holtnak nyilvánító határozat folytán megholtnak vélt egyén házassája megállapított halála napjával szükségképen megszűnt (VI. 1019.). Holttányilvánitás esetén a halálnak ez a vélelme nem magából a határozatból, hanem a határozat alapjául Szolgált tényekből következik, ha tehát a holtnaknyilvánított életben maradt, maga a holtnaknyilvánitó határozat tényleg nem szünteti meg a házasságot, mint ilyen a H. T. 73. §.-a értelmében nem is megszüntetési ok, hanem megszünteti a házasságot az eltűnt fél vélelmezett halála, amelyet a holtnaknyilvánitó határozat az annak alapjául szolgált valószinüsitő tényekből megállapított vélelem megdőltéig közokirat erejével tanúsít. Mindaddig tehát, míg a holtnaknyilvánitás által megállapított ezt a vélelmet a vele ellentétes valódi tényállás törvényes keretek között meg nem dönti, az azt kimondó határozat a vélelem valóságától függő absolut hatállyal bizonyítja a holtnaknyilvánitott halálát, a halál bizonyításával pedig a holtnaknyilvánitott határozatban megállapított időponttal a házasság megszűnése is bizonyítva van (VI. 10 iq.). Ez a iogi álláspont nem áll ellentétben a H. T. .7/1. §-ának azzal a rendelkezésével, amelv szerint %a házasság azáltal is megszűnik, ha az egyik házastárs a másiknak holttányilvánitása után házasságot köt, kivéve, ha az új házasságot megkötő felek egyike a házasságkötéskor tudta, hogy a holttányilvánitott él. A H. T. 73. §.-a ugyanis holtnaknyilvánitás esetében a házassági köteléknek, mint bontó akadálvnak hatálvosságát véleménvszerüen csak abból a célból függeszti feL hogy a jóhiszemű hátramaradt félnek ui házasságkötését tegye lehetővé, ezzel széniben a felhívott törvénv 74. §.-a azokat az eseteket tette külön rendelkezés tárgyává, midőn a hátramaradt házastárs tényleg ujabb házasságot kötött és utóbb kiderült, hogy a holtnaknyilvánitott egyén még életben van, ennek házassága tehát az általános szabályok értelmében fennáll. Ez a szakasz tehát csak a korábban kötött házasság érvényét szabályozza arra az esetre, ha a holttányilvánítási vélelem az eltűnt házastárs visszatérése folytán a hátramaradt házastársnak a holttányilvánitás alapján ujabban kötött házassága után megdől, vagyis ez a szabályozás csak a valósággal fennálló házasságra vonatkozik, nem! érinti azonban a házasság megszűnésének a 73. §.-ban felsorolt egyéb okait: a bírói felbontást, a bebizonyított halált és a holltályilvánitó határozat hatálya esetén annak a halál bekövetkezését "tizonyitó vélelmi erejét (VI. 1019.)' A IV. i/iop. szám alatt közölt korábbi határozat a fentivel ^ellentétben azt mondotta ki, hogy a holttányilvánitásnak egyma-