Boda Gyula - Meszlény Artur (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog II. (Budapest, 1934)

70 — Szerzői jog —tán nem magát a szerzőt, hanem a munkaadót illette (C. I. 5077/* 1930.). Ha valakinek a nevét beleegyezése nélkül, mint szerzőét tüntetik fel olyan művön, mely nem az ő szerzeménye, ez nem esik a Szjt-ben meghatározott vétség fogalma alá, mert a Szjt. 2 3. §» értelmében valamely művön nevének akarata ellenére történt megjelölését csak az panaszolhatja, aki a műnek szerzője, vagyis, akinek írói alkotását a mű tartalmazza, az ellenben, akinek nevét beleegyezése nélkül olyan művön tüntették fel szerzőként, mely nem az őszerzeménye, csak az általános magánjog alapján személyiségi jogának jogellenes megsértése címén léphet fel kártérítés iránt az ellen, akit nevének feltüntetésénél szándékosság, vagy gondatlanság terhel. Ezen az alapon nevezett akkor is jogosult fellépni, ha szerzői jogait átruházta (V. 63.). Ha a közzétett művön a szerző tudta és hozzájárulása nélkül másvan szerzőként feltüntetve, ez a szerzővel szemben bitorlást képez, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy maga a közzététel a szerző beleegyezése nélkül történtnek tekintendő. A Szjt. 2 3. §• ilyen esetben nem alkalmazható (C. 1. 3448/1930.). Pedagógiai célt szolgáló műbe idegen ábráknak a szerző külön; beleegyezése nélkül a Szjt. 9. §. 1. pontja alapján különben jogos átvétele is csak a szerző nevének és művének feltűntetése mellett van megengedve (C. I. 277/1930.). A szerzői jogbitorlás vétségét jogi személy nem követheti el^ hanem csak azok a természetes személyek,, akik a jogi személv nevében eliárnak; a bitorlással okozott kárért azonban a iogiszemélv felelősséggel tartozik, ha közegei a bitorlást alkalmaztatásuk körébe eső teendőik ellátásában követték el (V. 1193., VI. 62!±- C. L 3618/1930.). A forgalmi élet alapját tévő jóhiszeműség folytán szerzői művek kiadásával üzletszerűen foglalkozó kiadók — még ha nem is állnak egymással üzleti összeköttetésben — felvilágosítás adással tartoznak egymás kérdezősködésére abban az irányban, hogy valamely mű* (fordítás) kiadására tart-e oly kizárólagos jogot, mely akadályául szolgál annak, hogy a másik kiadó a művet (fordítást) kiadja. Az üzleti életben és általában a gazdasági világban rendszerint senki sem tartozik ugyan egy másik személlyel szemben — üzleti öszsieköttetés, vagy valamely jogosítvány hiányában — bizonyos tekintetben nyilatkozatot tenni, a kiádók körében azonban más a helyzet. A szerzői jogok tekintetében nincsen olyan nyilvántartó hivatal, melynek adatai alapján megállapítható lenne, hogy valamely műre kit Ulet szerzői jog s hogy az kire, milyen terjedelelmben lett átruházva, az pedig, hogy kit illet ilyen jog könnyen felismerhető külső ígínérvek alapján — minő a dojgok birtoka - meg nem állapítható(VI. 908.). Ilyen kötelező nyilatkozat megtagadásának azonban nem>