Boda Gyula - Meszlény Artur (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog II. (Budapest, 1934)

— Cselekvőképesség — ban az tekintendő elmegyengének, akinek az elméje az értelmi képesség fokozatos hanyatlása következtében annyira meggyengült,, hogy ügyeit józanul felfogni és ennek következtében vagyonát önállóan kezelni nem képes: — ez a vagyonkezelés azonban mindis: a gondnokság alá helyezni kért fél egyéniségére, életviszonyaira, és egyéb körülményeire való figyelemmel döntendő el (C. III. I323/IO,32.). A 71 éves baromfiteleptulajdonos gyengeelméjűségének elbirálásánál a Kúria — annak figyelembevételével, hogy nem ő volt a telep tényleges kezelője, hanem ügyeit kezelő személyzettel és megbízott ügyvéddel végeztette, — nem tekintette a .gyengeelméjűség megállapítására alkalmas -körülménynek azt, hogy ismeretei hiányosak voltak, a valuták, a gazdaság termésének mennyisége, a gazdaságot terhelő adósságok összege és kamatai tekintetében és hogy a vizsgálat rendjén a számtani müveletekben is fogyatékosságot mutatott, mert ezek a körülmények a Kúria szerint egy hosszadalmas vizsgálat közben csak gyanu$ tünetek, de önmagában, nem döntő körülmények, miután az alperes gyengeelméjűsége szempontjából az lett volna jellegzetes, ha a baromfitenyésztés körül szokatlan és a rendes gondolkozástól eltérő intézkedéseket tett volna (G. III. i3a3/i932.). A megkötött ügylet teljesítéseként eszközölt váltó aláirásnak elmebetegség okából történt megtámadásánál a váltó nyilatkozat érvényessége szempontjából nem az alapkötelem keletkezésének, hanem a váltónyilatkozat kiállításának időpontja az irányadó (V. 5o4.). A gondnokság alatt nem álló egyénnél is kizárja a cselekvőképességet az elmebetegség megállapítása, ami, ha a fél gondnokság alá helyezve nincsen, esetenként birálandó el (G. I. 74Ö4/1930.). Az elmebetegség kérdésének elbírálása nem a szakértők, hanem a Bíróság jogkörébe tartozik és nem az a döntő kérdés, hojjy az elmebeli állapot elvontan orvosi szempontból kifogásolható-e — cs ha igen, mennyiben, hanem a cselekvőképesség a megtámadott jogcselekménnyel kapcsolatosan abból a szempontból birálandó el, hogy a fél megtámadott jogcselekmény végzéséhez szükséges értelemmel megfontolási és szabad akaratelhatározási képességgel rendelkezett-e (C. I. 7/164/1930.). A jogi értelemben vett cselekvőképesség megállapítását esetszerűen kell vizsgálat tárgyává tenni, abban az irányban, hogy az elmebaj oly méitékben hatott-e a cselekvő személy értelmére és akaratára, hogy a jogügylet megkötésének időpontjában a jogügylethez szükséges irányban hiányzott az értelmes akaratelhatározáshoz való képessége C.VI. 801.). Az elmének és öntudatnak és a központi idegrendszernek kimeríthetetlen v álíozatosságu kóros elváltozásai és zavarai nem zárják ki okvetlenül és szükségképpen, valamint minden irányban az értelmes akaratelhatározási, hanem a fennforgó körülmenyekhez ké-