Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

73 — A házasság felbontása — a békülést kivánó fél részére az életközösség folytatása (III. 749-). A feltételes megbocsátás sem számít megbocsátásnak, ha a feltétel nem következett be, pl. ha a házastárs kijelenti, hogy visszatér, ha a másik fél nyugdíjba megy és Bécsbe költözik: ez nem megbocsátás, ha a feltétel nem teljesült (I. 977-). A per alatt tanúsított kibékülést hajlandóság sem számít megbocsátásnak (I. 13.), úgyszintén a házastárs ellen folyó büntető ügyben tett megbocsátó nyilatkozat, valamint a magánindítvány visszavonása sem (II. 488, III. 706.). Nem tekintetett megbocsátásnak az sem, amidőn a férj fenyegetéseitől megijedt s emiatt távozó asszony öleléssel és csókkal búcsúzott férjétől, de távozóban sírva panaszkodott a jelenlevőknek, hogy férje, milyen durván bánt vele (III. 488.). A folyamatos cselekmény elnézése, pl. annak eltűrése, hogy az egyik házástárs évek óta viszonyt folytat, vagy hogy a férj az assszonynak a háztartás vezetéséhez való jogát éveken keresztül korlátozta — nem jelenti a folyamatos cselekményben való megnyugvást (I. 938, IV. 348, 862.). A házastársak nemcsak megbocsáthatják, de kötelesek is egymásnak megbocsátani a másik fél által jóvátett vétkes cselekményeket, kivéve, ha azok a felek életviszonyaira figyelemmel súlyosabb természetű kötelességsértéseknek minősülnek (IV. 833.). Ilyen súlyosabb természetű kötelességsértésnek tekinti a gyakorlat: a tettlegességet egymagában is, amelyre vonatkozólag az I. 1289, III. 826, 1458. sz. kúriai határozatok azt az álláspontot foglalják el, hogy az minden esetben jogos okul szolgál az életközösség megszakítására és azt a másik fél nem tartozik megbocsátani, viszont a IV. 126. <sz. alatt közölt kúriai határozat arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tettlegességet csak a peres felek különös életviszonyaira utaló esetektől eltekintve nem köteles a házastárs megbocsátani; —a III. 394. sz. alatt közölt határozat pedig a házastárs hibás magatartása által kiváltott felindulás közvetlen hatása alatt elkövetett tettlegességnél állapította meg a sértett házastárs megbocsátási kötelezettségét. Az egyéb durva sérelmekkel együtt elkövetett tettlegességnél nem állapította meg a Kúria a megbocsátás kötelességet, pl. ha a sértő fél utóbb még azt is kijelenti, hogy neki a házastársa nem kell, őt utálja (C. 7113/1926.), vagy ha a tettlegességen felül még hűtlen és iszákos is volt a házastárs és elhanyagolta tartási kötelezettségét is (C. 4020/1926.). Nem tartozik a középosztálybeli házastárs megbocsátani azt, hogy házastársa őt lopás miatt feljelentette s terhére olyan rágalmazást követett el, amely miatt el is ítélték (I. 527.), vagy azt, hogy a házastárs súlyosan sértő kifejezéseket használt és súlyosan bántó magatartást tanúsított vele szemben,