Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)
— A házastársi kötelesség megsértése 71 Nem tekintette a Kúria bontóoknak, hogy a férj megtagadta az átvett hozomány írásbeli nyugtázását (IV. 725.). A háztartási teendők elhanyagolása akkor bontóok, ha az szándékosan és állandóan történik (III. 1238.). A házastárs szándékos megkárosítását célzó eljárás is súlyos házastársi kötelességsértést képez, pl. az az eljárás, hogy az asszony arra biztatja férje hitelezőit, vonják meg férjétől a hiteleiket, mert azok biztonsága a férj anyagi leromlása folytán veszélyeztetve van (IV. 911.). A házassági tartozás teljesítésének megtagadása vagy elmulasztása csak akkor bontóok, hogyha az szándékosan történik, nem pl- lelki depresszió és súlyos gondok hatása alatt (II. 836.). A napló vezetése a nő személyi önállóságából folyó olyan jog, ami a házasság megkötésével sem szenved csorbát. Annak vizsgálata, hogy a naplóban foglalt önvallomások hü és valódi kifejezői-e a naplót vezető fél gondolat- és érzésvilágának, kívül esik a bírói mérlegelés megengedett körén s az abban foglalt önleleplezések nem szolgálnak bontóokul, ha a nő egyébként kifogástalan házaséletet élt (IV. 802.). A vadházasságban való élést az erkölcstelen élet megátalkodott folytatásának tekinti a Kúria és a H.T. 80. §. c) pontja szerint minősíti (II. 166, 1464, III. 1402.). A hűtlenség bontóokul szolgál akár az együttélés, akár a különélés alatt, akár a férfi, akár a nő részéről követtetett is el (I. 105, II. 204, 957, IV. 885.). Egyedül az a körülmény, hogy a nő teherbe esett — a házasság jogi fennállása alatti szülés, esetében, — mindaddig nem szolgálhat bontóokul, amíg a gyermek születésének törvénytelensége megállapítva nincsen (II. 166, 1465.). Nem menti a hűtlenséget, hogy azt a minden vagyoni támasz nélkül magára hagyott nő életfenntartásának biztosítása végett követte el (II. 204.). A házastársak azonban nemcsak hűségre, hanem arra is kötelezve vannak, hogy tartózkodjanak minden olyan magaviselettől, ami erkölcsük iránti jogos gyanú keltésére alkalmas és a házastárs jó hírnevére árnyat vethet. Ez a kötelezettség a különélés alatt is terheli mindkét nembeli házastársat egyaránt (III. 339, C. 8264/1928.). A házastársi hűséggel össze nem egyeztethető magatartásnak minősíttetett, midőn a különélő nő idegen férfivel a késő esti órákban együtt sétálgatott, vele ölelkezett, csókolózott és testének fogdosását tűrte (IV. 831.), midőn a különválva élő nő a szomszédságában lakó 72 éves nyugalmazott pénzügyigazgatóhoz gyakran átjárt, estig ott maradt és esős időben nála is aludt; de nem minősíttetett ilyennek az a további magatartása, hogy mint házvezetőnő az idős úr szolgálatába lépett (III. 339.). Bontóoknak tekintette a Kúria, hogy a különélő nő idegen férfiak