Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

55 — A /lázasság érvénytelenítése — sis) s a 'másik házastárssal közölték ugyan a betegséget, de nem világosították őt fel annak ismétlődő, su'yos természe érői, a házasságot megtévesztés miatt megsemmisitette a Kúria, mert a házasság a testnek és léleknek egészségét kivánja meg, s a másik félről, mint gazdálkodóról már életviszonyainál fogva is feltételezhető volt, hogy ilyen fokú betegség ismeretében nem kötötte volna meg a házasssságot (IV. 696.). Helytadott a Kúria a megtámadásnak akkor is, mikor a házastárs csontvelő-gyulladása a házasság megkötésekor még nem volt undorító és a házastárs csak arról tudort, hogy jegyesének fáj a lába. Mellékesnek tekintette a Kúria, hogy a betegség hosszas kezelés árán esetleg gyógyítható-e (IV. 429.). A gerincoszlop elferdülése, amely a belső szervezetben kóros elváltozást nem okoz s felöltözött állapotban még orvos által sem vehető észre, nem ok a házasság megtámadására (I. 400.). Lényeges személyi tulajdonságra vonatkozó megtévesztésnek tekintette a Kúria, midőn a nő eltitkolta a házasságkötéskor korábbi nyilvános kéjnői foglalkozását (III. 641.), vagy amikor eltitkolta leendő férje előtt, hogy leánykorában idegen férfivel mások jelenlétében több ízben nemileg érintkezett, s nagyobb havi összeg ellenében késznek nyilatkozott egy másik férfi azon ajánlatát is elfogadni, hogy annak barátnője legyen, s amikor a rendőrtisztviselő férjről műveltségére és állására tekintettel nem volt feltételezhető, hogy ezen erkölcsi fogyatkozás! ismeretében megkötötte volna a házasságot (IV. 607.). Lényeges személyi tulajdonságnak tekint a gyakorlat általában minden meglévő, vagy hiányzó olyan személyi tulajdonságot, amelyről alaposan feltehető, hogy a megtámadó fél a felek egyéniségére és életviszonyaira tekintettel annak ismerete mellett a házasságot nem kötötte volna meg (IV. 429, 607, 696.). A megtámadás határideje 1 esztendő, ami megtévesztés esetén a megtévesztés felismerésének megállapított időpontjától számít. (III. 641.). Ha a fél a megtámadási pert a bontóperrel együtt indítja meg, a bontóper kérdésében rendszerint csak a megtámadási per elutasítása után lehet határozni, ha azonban ugyanaz a tényállás szolgál mindkét per alapjául, a két per jogszabálysértés nélkül birálható el egyidejűleg (I. 241.). A bontókereset a fellebbezési eljárásban nem egészíthető ki megtámadási keresetté, miután ez uj keresetnek tekintendő, aminek bontóperben a fellebbezési eljárás során nincsen helye. (II. 690.).