Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

— Holttányilvánítás 45 bírálja el, pl. a gyengeelméjű apa által gyermeke javára tett ajándékozásnál az orvosi véleménnyel szemben különös jelentősége van annak, vájjon az ajándékozás gondolata nem tekinthető-e olyan izolált egészséges gondolatnak, ami az ajándékozónál még épelméjűsége idejében fakadt és a demencián is áttör (II. 800.). Más esetben az idült alkoholizmusból származó elmebetegségnél nem vette figyelembe a Kúria, hogy az ügyletkötőfél évekkel azelőtt, amikor még akaratclhatározási képessége nem volt megzavarva, már kifejezte a gyengeelméjűség idején kötött szerződéssel megvalósított akaratát (IV. 747.) Ha a bíró a beszámíthatóságot kizáró gyengeelméjűséget megállapítja, az ügylet joghatálya tekintetében közömbös az, hogy a gondnokság alá helyezést tartalmazó hirdetmény csak az ügyletkötés utáni időben tétetett közzé (I. 732.). A gyengeelméjűség miatt szabályszerűen gondnokság alá helyezett egyén sem veszti el azonban azt a képességet, hogy érvényes végrendeletet tehessen, feltéve, hogy ehhez kellő ítélőképességgel és szabad akaratelhatározási képességgel bír (C. 5879/1927.). A gyengeelméjűségnél gondnokság alá helyezett egyén vétőképes is leheít s kártérítéssel tartozhatik, ha pl. házassági Ígérettel elcsábított valakit (I. 734.). A Gyámtörvény 21. §-ának a), b) és c) pontjai alapjárt (elmebetegség, gyengeelméjűség, tékozlás miatt) gondnokság alá helyezettek is csak a terhes jogügyletek tekintetében vesztik el cselekvőképességüket (I. 1819. B. T.). A távollévő gondnokának hatásköre nem terjed ki a gondnokolt ingatlanainak elidegenítésére (I. 1203. II. 977, 1204. Gy. T., IV. 161, C. 4121/1927.). A börtönbüntetésre ítéltek gondnokság alá helyezése nem korlátozza a gondnokolt cselekvőképességét (C. 2934/1928.). 12. Holttányilvánítás. A háborúban eltűntek holttányilvánításáról szóló 28.000/1919. I. M. sz. rendelet 4. §-a a Pp. 746. §-ának megfelelően meg,engedi annak bizonyítását, hogy az eltűnt a holttányilvánítás időpontját megállapító bírói végzésben kitüntetett napnál előbb vagy később halt meg. Ennek a bizonyításnak helye lehet nemcsak a rendelet 17. §-ában szabályozott eljárásban, hanem valamely perben is (IV. 942.). Az a vélelem, miszerint a holttányilvánított abban az időpontban halt meg, amit halála idejéül a holttányilvánító végzés megállapított — csak attól az időponttól kezdve találhat alkalmazást, amely időpontban ez a határozat jogerőre emelkedett. A ,holttányilvánított egyén ellen hozott marasztaló ítélet tehát nem támad-