Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

216 — A teljesítés általában — dék-követelésnél a pénzfelvétel feltételeinek igazolása végett felkeresse az adóst. A hitelező életbenlétéről is a járadék-fizetésre kötelezett adós tartozik saját érdekében és saját költségére meggyőződni még akkor is, ha közpénztár az adós, föltéve, hogy nem közpénztári minőségében, hanem kárttévői minőségben áll a hitelezővel szemben (III. 1373.). A magánpénztár pl. a villamossági társaság semmi esetben sem követelheti a járadékra jogosult hitelezőtől az életbenlét igazolását és annak kimutatását, hogy a férje után járadékira jogosult özvegy nem ment még férjhez (C. 1415/1927.). A kárt az azért felelelős egyén ott tartozik megtéríteni, ahol a károsultat a károsodás érte (II. 429.). Ez a szabály nem érinti a pénztartozás teljesítésére vonatkozó fentebbi szabályok alkalmazását. 3. Külföldi pénztartozás teljesítése. A külföld- pénzértékben vállalt tartozást az adós ugyancsak ebben az értékben köteles a hitelezőnek megfizetni, de ha a fizetési hely belföldön van — ellenkező kifejezett kikötés hiányában — megfelelő mennyiségű belföldi pénzértékben is teljesíthet és pedig a lejárat helyén és napján jegyzett árfolyam szerinti átszámítással (I. 1062, II. 486.). A P. H. T. 764. sz. elvi határozat szerint: Külföldi pénzértékben meghatározott pénztartozás átszámításánál ellenkező megállapodás hiányában az az árfolyam az irányadó, amelyet a fizetés idejében jegyeznek. (Közpolgári eset.) Az a körülmény, hogy az adós állampolgársága, vagy lakhelye — a korábbi lakóhelyén forgalomban volt külföldi valutában leendő teljesítés elvállalása után — megváltozott, pl. Csehország által megszállott korábbi lakóhelye csonka Magyarországhoz visszacsatolhatott — sem a kötelezettség terjedelmén, sem a teljesítés pénznemén nem változtat (IV. 738.). A Romániával kötött Pénzügyi Egyezmény (C. 7934/1924. M. E. sz. rend.) alá eső 1918. X. 31. előtt keletkezett tartozásoknál két régi korona helyett egy lei fizetendő akként, hogy a leit1 nem a régi (1918. X/31-iki), hanem folyó értékben kell számítani (II. 419, III. 134, 673, IV. 464.), az 1919. III. 20-ig keletkezett követeléseknél pedig 4 régi korona helyett kell egy leit fizetni (II. 1475. IV. 82.). Lásd idevonatkozóiag az Átértékelés 2/a alcíme alatt közölt határozatokat is. A trianoni békeszerződés folytán bejelentés alá eső követelések behajtásának felfüggesztése (III. 907, IV. 73^-), nem jelenti azt, hogy ha nem behajtásról, hanem a már befolyt árverési