Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

206 — Kezesség — 53. Kezesség. 1. A kezesség elvállalása. 2. A kezesség terjedelme. 3. Kifogások. 4. A kezes visszkereseti joga. I. A kezesség elvállalása. A kezességvállalás akár írásbeli, akár szóbeli nyilatkozattal történhetik, sem alakszerűséghez, sem meghatározott kifejezésekhez kötve nincsen, hanem a kezesség elvállalására irányuló szándékot határozottan kifejezésre juttató minden nyilatkozat alkalmas a kezesség megállapítására (IV. 689.). A szokásos jogi műszó használata tehát nem szükséges, a közéletben a kezesség fogalmát kifejező szavak, pl. ezek a kifejezések: »jótállok;<, xnem fizetés esetén magam fizetek«, kezesség vállalást jelentenek (I. 213, 1158.). A kereskedelmi forgalomban minden olyan nyilatkozat, amelynek célja, hogy a hitelezőben megnyugvást keltsen aziránt, hogy az adós tartozása annakidején ki fog fizettetni, a jótállás elvállalását jelenti (I 504, IV. 689.). Annak megítélésénél, hogy valamely kifejezés az adott viszonyok között kezességvállalást jelent-e: fontos szerepet játszanak a kísérő körülmények : Kezességnek vétetett, amikor a férj által egyesszámban szerkesztett és aláírt kölcsön-okiratra a felesége »és neje« szavakat sajátkezüleg írta rá, miután az aláírás tényéből, a házastársi viszonyból s a feleség korábbi nyilatkozataiból a kezesség vállalására volt következtetés vonható (I. 1158.). Ez a nyilatkozat: »jótállok azért, hogy a pénz jó helyen lesz<í, a fennforgó körülményekre tekintettel azért vétetett kezességi nyilatkozatnak, mert a pénzt a nyilatkozattévő fivérénél helyezték el, mert ezt az elhelyezést a nyilatkozattevő ajánlotta, s mert a hitelező éppen biztonság okából fordult hozzá kérdéssel (II. 637.); más esetben az a kijelentés, hogy a fél a pénzkihelyezésért vállalja a következményeket, akként értelmeztetett, hogy ezzel csak a hitelezés körül elkövetett könnyelműség, vagy gondatlanság következményeit akarta a fél elvállalni, de nem a kezességet (III. 522.). A »garantálásv kifejezés kezességet jelent, de nem készfizetői kezességet (II. 1203. Gy. T.). A váltó aláírásának puszta tényéből nem vonható következtetés köztörvényi kezességvállalásra, ha a kísérő körülményekből nem t ünik ki a köztörvényi kezességvállalás szándéka, pl. ha az együtt aláíró az alapulf.ekvő ügyletben maga sohasem tárgyalt, a hitelezőt nem is ismerte (II. 1414.), vagy a kezességi okiratban a kötelezettség-vállalást kifejezetten a váltónak hátíratilag való girálására szorította (II. 526.). Ha azonban az aláíró