Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

(58 Bírósági személyek kizárása V. 1518/1941.) A Pp. 59. §-ának 6. pontja az eljárásban való rész­vételből azt a bírót zárja ki, aki mint az alsófokú bíróság tagja vett részt a megtámadott határozat hozatalában. Ha azonban a tanács, amely ellen a kizárási kérelem irányul, az elbírálás alatt lévő perújításnak nem elsőfokú, hanem az azt megelőző perújí­tásnak másodfokú elintézésében vett részt, reá az említett kizá­rási ok nem vonatkozik. A perújítás tekintetében egyébként is csupán a Füsz. 21. §-a rendelkezik akként, hogy perújítás esetén az ügyet lehetőleg olyan bírónak kell kiosztani, aki az alapperben nem járt el. Az idézett rendelkezés azonban ügyviteli jellegénél és tartalmánál fogva törvényes kizárási okot a bíróra nézve nem állapít meg. A Pp. 270. §-a szerint a bíróság a tényállás megálla­pításánál a felhozott bizonyítékokat és így a szakértők vélemé­nyét is szabadon mérlegeli. Etekintetben csupán az a kötelezett­ség terheli, hogy meggyőződésének indokait határozatában tüze­tesen kifejtse. Ebből következik, hogy a bíróságnak a tényállás megállapításában, valamint a megállapított tényekre alapított jogi döntésében elfoglalt álláspontja elfogultságának a megálla­pítására abban az esetben sem lehet alkalmas, ha akár a tény­megállapítása, akár a jogi álláspontja tévesnek bizonyul. Ennél­fogva a kifogásolt tanácsnak a megelőző eljárásban hozott dön­tései arra a megállapításra sem nyújthatnak semminemű alapot, hogy a tanácstól pártatlan döntés nem várható. (XIV- 422.) A Pp.-nek a törvényes kizárási okokat meghatározó 59. §-a nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az alapperben eljárt bírót az újított perben való részvételből kizárja. Etekintetben csupán a Jüsz. 42., a Tüsz. 38. és a Füsz. 21. §-a intézkedik akként, hogy perújítás esetén az ügyet lehetőleg olyan bírónak kell kiosztani, aki az alapperben nem járt el. Ez a rendelkezés, — amely egyéb­ként is csak a lehetőség határain belül kívánja azt a szabályt érvényre juttatni, hogy az alapperben eljárt bíró az újított per­ben ne járjon el — ügyviteli természeténél fogva kizárási okot annál kevésbbé állapíthat meg, mert annak meghatározására egyedül a törvény hivatott. Kifejezett törvényes rendelkezés hiányában pedig — a Pp. 59. §-a 6. pontjának alkalmazásában kialakult bírói gyakorlat szerint — az a körülménj% hogy az alapperben elsőfokon ítélkezett bíró a perújítási eljárás során résztvett a másodfokú ítélet hozatalában: nem valósítja meg az említett törvényszakaszban meghatározott kizárási okot. (XV. 965. — XV. 923.)

Next

/
Thumbnails
Contents