Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

24 Bírói hatáskér életjáradék felemelése iránt folyamatba tett jelen perben is, amelyben ennélfogva a kir. ítélőtábla mint fellebbezési bíróság ítélete ellen annak ellenére van helye felülvizsgálatnak, hogy a Te. 37. §-ának első bekezdésében megszabott felülvizsgálati értékhatár nincs meg. (XIV. 949.) Nincs helye a rendes bíróságnál külön kártérítési pernek a közigazgatási úton eldöntött ügyben pusztán azon a címen, hogy a kincstár közegei helytelenül jártak el. Ennek csak akkor van helye, ha a közigazgatási eljárás keretében figyelembe nem jöhető, oda nem tartozó, olyan külön többlettényállás állapítható meg a közhivatalnok ellenében, amely függetlenül a közigazgatási eljárástól, önmagában véve tilos cselekménynek minősül és a magánjogi szabályok értelmében kártérítés alapjául szolgálhat. (XV. 834.) Ha a közszolgálati alkalmazott az állam valamely közegének jogellenes cselekménye folytán idő előtt volt kénytelen nyugalomba vonulni, minek folytán többletilletmény elmaradásában álló kára származott, az ennek a kárának megtérítése iránt a m. kir. államkincstárral szemben támasztott igénye magánjogi jellegű követelés, amelynek elbírálása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. (C. P. VI. 115/1941.) IV. Magánjogi szolgálati jogviszonyból felmerült igények. a) Vállalati alkalmazottak A 4600/1933. M. E. számú rendelet a hatálya alá tartozó társaságok elbocsátott alkalmazottainak a felmondási időre járó javadalmazásának megállapítását a rendes bíróság hatásköréből elvonta és azt a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága, illetve a döntőbizottság hatáskörébe utalta. A magánjogi viszonyból eredő vitás ügyek szabályként rendes bírói útra tartoznak, hacsak a törvény vagy más jogszabály kivételt nem tesz. A magánjogi vitás ügyekre nézve a közigazgatási hatáskört megállapító jogszabályt, mint kivételes rendelkezést, nem kiterjesztően, hanem szorosan kell értelmezni. E jogszabályra tekintettel az említett rendeletnek az az intézkedése, amely a törvényes felmondási időre járó javadalmazás megállapítását és az ily tárgyú határozatok ellen használt jogorvoslatot vonta el a rendes bíróság hatásköréből, helyesen csak akként értelmezhető (R. 19. §), hogy kizá-