Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

Felülvizsgálat 203 perújítás során hozott ítélete ellen a felülvizsgálatot meg kell engedni, ha annak az akkor érvényes perrend szerint az alapperben helye volt. (XIV. 565.) A m. kir. Kúria rendes bírósági hatáskör hiánya miatt a pert hivatalból megszüntette. Ezt az ítéletet azonban egészben hatálytalanná váltnak kell tekinteni annak folytán, hogy a Hatásköri Bíróság kimondotta, hogy az ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Az elsőfokú bíróságnál a Hatásköri Bíróság határozatának vétele és az iratoknak az Országos Földbirtokrendező Bíróságtól odaérkezése után az eljárás folytatására kitűzött határnapon a felperes azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a bíróság a pert harmadfokú eljárás céljából terjessze fel a m. kir. Kúriához. Ezekre tekintettel a m. kir. Kúria nem látta perjogi akadályát annak, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmét most már érdemben bírálja el. Ezt az álláspontot támogatja a túlnyomó célszerűségi nézőpont is. Ellenkező esetben ugyanis az alsóbíróságoknak az általuk már eldöntött érdemi kérdéseket újból kellene érdemi döntés tárgyává tenniük és feleslegesen újabb eljárási költségek is merülnének fel. Mindez a peres eljárás két alapvető elvével — a gyorsaság és olcsóság elveivel — sem volna összhangban. (XV. 598.) Az I—III. rendű felperesek a kártérítési keresetet a IV. r. felperessel együtt indították meg. A fellebbezési bíróság a keresetet a IV. r. felperest illetően elutasította. Minthogy a IV. rendű felperes a fellebbezési eljárás folyamán meghalt, az elutasító ítéletet az I—III. rendű felperesek a IV. rendű felperes nevében is felülvizsgálati kérelemmel támadják meg. A m. kir. Kúria a felülvizsgálati kérelemnek ezt a részét hivatalból visszautasítja, mert: Az I—III. r. felperesek, a fellebbezési bíróság végítéletének a fellebbezési eljárás folyamán elhúnyt IV. r. felperes keresetét elutasító részét csak mint ennek a felperesnek jogutódai támadhatták volna meg. Az I—III. r. felperesek azonban felülvizsgálati kérelmüknek ezt a részét nem jogutódi minőségben terjesztették elő és még csak nem is állítják, hogy ők az elhalt IV. r. felperesnek jogutódai. Ennélfogva felülvizsgálati kérelmüknek ezt a részét perorvoslati jogosultság hiánya miatt vissza kellett utasítani. (C. P. I. 3029/1941.) Az állandósult bírói gyakorlat értelmében a végleges nőtartás kérdése a bontóperrel elválaszthatatlanul össze van kapcsolva, amiből következik, hogy a házassági perben eljáró tör-