Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

Fellebbezés 187 korlátozást nem tartalmazó rendelkezésére tekintettel az 1930. évi XXXIV. tc. 29. §-a nem értelmezhető akként, hogy a tárgyaláson meg nem jelent fellebbező félnek csak a fellebbezési kérelme veendő figyelembe, hanem a fellebbezés az abban foglalt kérelem megalapozásául előadott egész tartalma alapján intézendő el. (XV. 558.) Beszámítás a fellebbezési eljárásban. A Pp. szabályai nem zárják ki, hogy a peres követeléssel szemben beszámítást az ellenfél a fellebbezési eljárásban is érvényesíthessen. A Te. 32. §-a azonban kimondja azt, hogy a felek a fellebbezési bíróság előtt nem érvényesíthetnek olyan kérelmeket, amelyeket a fellebbezésben, vagy a válasziratban nem érvényesítettek. Ámde a Te. említett §-a kivételt is enged ez alól az általános szabály alól, és pedig arra az esetre is, ha az új előadásoknak a figyelembevétele nem teszi szükségessé a tárgyalás elhalasztását. (XV. 945. Ugyanígy: XVI. 369.) Bizonyítási indítvány előterjesztése a fellebbezési eljárásban. Ha a fél a mellőzött tanura nem fellebbezésében, hanem a szóbeli fellebbezési tárgyaláson hivatkozott, a fellebbezési bíróság e tanú kihallgatását az 1930:XXXIV. tc. 32. §-a második bekezdésének megfelelően, jogszabálysértés nélkül mellőzheti. (XVI. 70.) A felperes üzemi balesetből eredő kártérítési követelését az alperes vétkességére alapítja. Az elsőbíróság a pert megszüntette, mert felfogása szerint a minősített gondatlanságot megállapító büntetőbírói ítélet hiánya a Pp. 180. §-ának 2. pontja alá eső pergátló körülménynek tekintendő. Ezzel szemben a fellebbezési bíróság a keresetet érdemben utasította el. A felperes felülvizsgálati kérelmében alaki jogszabály sértését panaszolja azon a címen, hogy az elsőbíróság ítélete ellen beadott fellebbezésében a per érdemi eldöntésére nézve kérelmet nem terjesztett elő, ezért a fellebbezési bíróságnak az ügyet érdemi eldöntés végett az elsőbírósághoz kellett volna visszautasítania, ha a pergátló körülmény megállapítását és a per megszüntetését nem találta helytállónak. A m. kir. Kúria a következő indokolással utasítja el ezt a panaszt: Az elsőbíróság ítéletében a minősített gondatlanságot megállapító büntetőbírói ítélet hiányát nemcsak mint perelőfeltételt, hanem mint a keresettel érvényesített kártérítési követelés anyagi jogi feltételét is elbírálás tárgyává tette és ebben a vonatkozásban kimondotta, hogy a felperes követelésére nézve az 1927:XXI. tc. í)0. §-ának negyedik bekezdésében megállapított kivétel nem áll