Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

Bírói hatáskör 11 állástöbbletre legyen alapítva, amely magánjogi kötelemfakasztó tényt is tartalmaz s ezért alkalmas az állam magánjogi (kártérítési) kötelezettségének a megállapítására. Ilyen magánjogi kötelmet fakasztó tény főleg az eljárt állami alkalmazott szándékos vagy vétkes tilos cselekménye. Jogszabály ugyanis, hogy az állam az alkalmazottai hivatalos eljárásával kapcsolatban csak olyan kárért felelős, melyet hivatalnokai a hatáskörükhöz tartozó vagy rájuk ruházott hivatalos hatalom felhasználásával harmadik személyeknek jogellenes és saját felelősségüket is megállapító cselekmény vagy mulasztás által okoznak. A hivatalnok saját felelőssége pedig csak akkor van meg, ha hivatali kötelességének vétkes megszegése által, tehát szándékosan vagy vétkes gondatlansággal okoz kárt. (XIV. 654. Hb.) Az állam tisztviselőivel és az államkincstárral szemben azon a címen támasztott igény, hogy a felperes az állam tisztviselőinek jogellenes eljárása folytán idő előtt volt kénytelen nyugalomba vonulni s így a törvényszerű illetményeket meghaladó kára származott, az államkincstár pedig tisztviselőinek ezért a jogellenes eljárásáért törvényes felelősséggel tartozik, magánjogi jellegű, és pedig nemcsak az állam tisztviselőivel, hanem az államkincstárral szemben is s mint magánjogi igény felől a döntés, — más hatóság hatáskörébe utaló törvényes rendelkezés hiányában, — a rendes polgári bíróság hatáskörébe tartozik. (XV. 492.) Űj hatásköri jogszabály. A rokkantsági és aggkori járadékigény tárgyában még a csehszlovák eljárási szabályok hatálya idejében hozott elsőbírósági ítélet ellen beadott fellebbezést a fellebbezési bíróság hatáskör hiánya miatt már el nem bírálhatja. Ez a követelés ugyanis a társadalombiztosítási jogszabályok megsértésére van alapítva s így elbírálása az 1932 :ÍV. tc. 3. §-a szerint a társadalombiztosítási bírósági eljárásra van fenntartva. Az 1932:IV. tc, valamint az ezt a törvényt végrehajtó, módosító és kiegészítő rendelkezések pedig a 11.770/1939. M. E. számú rendelet 45. §-a értelmében az 1940. évi január hó 1. napjával a visszacsatolt felvidéki területen is hatályba léptek, aminek következményeként a szóbanforgó igényre vonatkozóan az addig érvényben volt csehszlovák eljárási szabályok ezzel a nappal hatályukat vesztették és a rendes bíróságok ilyen természetű perben az 1940. évi január hó 1. napja után érdemleges határozatot többé nem hozhattak. (XV. 239.)