Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

Pergátló kifogás 113 A kereseti kérelemből nyilvánvaló, hogy a felperes a Phőnix életbiztosító társasággal kötött életbiztosítási szerződésben külföldi pénznemben meghatározott biztosítási összegnek a törvényes felhatalmazás alapján kiadott 4040/1936. M. E. számú rendelet 6. §-a értelmében pengőre történt átszámítását kifogásolja, kérve annak a kereset szerint való átszámítással eredményezett magasabb pengőértékben való megítélését. Figyelemmel az említett rendeletnek a Phőnix életbiztosító társaság belföldi fiókja ügyeinek rendezésével kapcsolatos különleges intézkedéseire, helyesen bírálták el az alsóbíróságok az ezzel a keresettel szemben emelt pergátló kifogást az említett rendelet alapul vételével. A rendelet hatásköri intézkedései azonban részleteiben és a pergátló kifogással érintett kérdésben csupán a rendelet egészében megnyilvánuló irányelvek figyelembevételével értelmezhetők helyesen. Nevezetesen a 4. § 8. p., az 5. § 3. p., a 6. § 3. p., valamint a 15. §. 5. p. rendelkezéseinek az irányítása mellett, amelyekben az az elgondolás nyilvánul meg, hogy a rendelettel szabályozott vitás kérdések eldöntése részben a bírói út kizárásával, részben pedig a bírói út megelőzésével (15. § 5. p.) a felügyelő hatóság hatáskörébe egységes szabályozás végett összpontosítandók. A rendelet 6. §-ának 6. pontjában foglalt az az intézkedés tehát, amellyel az e § szerint foganatosítandó változásoknak a féllel való közlésére a 4. § hetedik és nyolcadik bekezdéseiben foglalt rendelkezések alkalmazását írja elő, az utóbb jelzett 4. § 7. és 8. pontjaiban foglalt intézkedések egymás kiegészítő voltának és a fentemlített elgondolásnak szemmel tartásával csak úgy értelmezhető helyesen, hogy a 6. § 6. pontjával az e § szerint foganatosított változásokkal végzendő közlést éppen úgy kívánta szabályozni, mint azt tette a 4. § 7. és 8. pontjaiban. Ugyanis, ha a törvényhozónak az lett volna az elgondolása, hogy a szóban lévő 6. § 6. pontjával csupán a közlés módját szabályozza, akkor elegendő lett volna a 4. §-nak csupán a 7. pontjára utalni, mert ennek a pontnak rendelkezése az értesítés módját kimeríti, míg a 8. pontja a 7. pont szerint értesített félnek megengedett jogorvoslatát szabályozza. Azzal tehát, hogy a szóbanforgó 6. pont a 4. § 8. pontjának az alkalmazását is elrendeli, az e pontban foglalt az az intézkedés jut kifejezésre, hogy az értesített fél az átszámítás ellen panasszal élhet, ennek tárgyában pedig a bírói út kizárásával a felügyelő hatóság határoz. Nincs ellentétben ez az értelmezés azzal, hogy hasonló intézkedés az 5. § 3. pontjában eltérő szövegezéssel jut kifejezésre, mert 8