Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog IV. (Budapest, 1940)

— Föudvarnagyi bíróság — 67 d) Föudvarnagyi bíróság. A felperes keresetében olyan választott bírósági kikötéseket, eljárásokat és Ítéleteket támad meg, amelyek az I. r. alperest (Cirill bolgár királyi herceget) a II. r. alperessel (Fülöp Józsiás szász koburg gothai herceggel) szemben a csehszlovákiai hitbizományból szabaddá vált vagyonból és az ausztriai szabadvagyonból illetik meg és amelyeket felperes végrehajtásilag lefoglalt volt, továbbá megtámadta felperes az I. r. alperessel kötött a felperest végrehajtási jogánál fogva megillető követelés mikénti fizetésére vonatkozó egyességét is. Ez a felperes által folyamatba tett per tehát sem nem hitbizományi vagyonból származó per, sem nem hitbizományi ügy és így a törvény 4. §. 4. pontja szerint a 3. §. 2. pontjában említett személy, — a II. r. alperes, — ellen indított egyéb polgári peres ügy fogalma alá esik, amely a főudvarnagyi bíróság hatáskörébe tartozik. Minthogy pedig a pertársaság alapján való együttes perlés kizárt, ha valamelyik félre nézve a követelés külön bíróság elé tartozik és mert a fellebbezési bíróság helyesen állapította meg, hogy a 4. §. 4 pontja alkalmazásának további feltétele is fennforog: a II. r. alperesnek a Pp. 180. §. 1. pontjára alapított pergátló kifogása alapos. II. Az 1909:XVI. t.-c. 4. §. 2. bekezdése szerint a 3. §. 1. pontjában említett Személyek a föudvarnagyi bíráskodásról érvényesen le nem mondhatnak. A 3. §. 2. pontjában említett személyekkel szemben tehát ennek a tételnek az ellenkezője áll és ezért az utóbbiak a föudvarnagyi bíráskodásról esetről-esetre lemondhatnak. A területenkívüliséget élvezők — így az idegen államfők, továbbá családtagjuknak! és kíséretüknek tagjai — esetében pedig csak akkor terjed ki a föudvarnagyi bíróság bírói hatásköre nevezettekre, ha ezek magukat a föudvarnagyi bíráskodásnak alávetik. Minthogy pedig az I. r. alperes nem a föudvarnagyi bíróságnak, hanem egyenesen a budapesti kir. törvényszék hatáskörének és illetékességének vetette magát alá s evvel erre az esetre a föudvarnagyi bíráskodásról értelemszerűen le is mondott:" sem mint a Szász-Coburg-Góthai család tagja, sem mint külföldi uralkodó család tagja nem tartozik ebben a perben a főudvarnagyi bíróság hatósága alá. A2: végül, hogy az 1909:XVI. t.-c. 4. §. utolsó bekezdése a föudvarnagyi bíróság perbeli hatáskörét a Pp. 80. §^ának esetében a föudvarnagyi bíróság előtt perbevont — a 3. §-ban említett személyek közé nem eső — pertársra is kiterjeszti , azért nem szolgálhat alapul ama pergátló körülmény megállapításának, hogy az I. r. alperes, mint pertárs a külön (föudvarnagyi) bíróság előtt perlendő, mert az, hogy I. r. alperes a II. r. alperesre vonatkozó fenti döntés folytán e perben egyedül áll, — olyan ténykörülmény, amely csak a per érdemi eldöntésénél bírhat súllyal akkor, ha e perben a II. r. alperes perbenállása nélkül az ügy érdemében ítélet nem volna hozható. (XI. 844.) 5*