Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog IV. (Budapest, 1940)

40 — Segédházfelügyelő — tási (kismosás, súrolás, porolás) munka után, — melyet nem állandóan, hanem időszakonkint egyes napokon át végzett, a munkavállaló házi napszámosnak és általa ezekért a munkálatokért követelt ellenérték napszámbérnek tekintendő. (1937. Hb. 36., 1936. Hb. 7.) (1938. Hb. 2.) Segédházfelügyelő napszámdíja. Ha a negédházfelőgyelő rendes — a székesfővárosi lakásbérleti szabályrendeletnek 57. és 59. §-aiban részletesen meghatározott — munkakörén felül a házfelügyelő részére a háztartásban is segédkezett reggel 7-től 10-ig, továbbá havonta két napon át mosott és vasalt, e munkájának díjazására vonatkozó megállapodás nélkül, az a házfelügyelőnél végzett fenti munkái után segédházfelügyelői alkalmaztatására tekintettel, sem házi napszámosnak, sem pedig házi cselédnek nem minősíthető, utóbbinak annyival kevésbbé, mert a házi cselédszerződésnek az 1876 : XIII. t.-c.-ben meghatározott feltételei hiányoznak. Munkabérkövetelése tehát olyan magánjogi jogcímen alapuló követelés, amely kivételképen sincs a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalva. E követelés elbírálására tehát a rendes bíróság hivatott. (XII. 644. Hb.) Akinek főmunkaköre a ház rendbentartásával és tisztántartásával járó teendők ellátása volt, munkaadója (a házfelügyelő) háztartása körüli munkákat pedig csak mellékesen végezte, azt sem házi cselédnek, sem — figyelemmel arra, hogy havi fizetés mellett előre pontosan meg nem határozott hosszabb időtartamra szóló, állandó és nem egyes napokra terjedő munka elvégzésére vállalkozott — házi napszámosnak minősíteni nem lehet. Házi cselédnek annál kevésbé, mert az 1876 : XIII. t.-c. 1. §-a értelmében a szolgálatot vállaló személy cselédnek — a törvényben meghatározott egyéb feltételektől eltekintve — csak akkor tekinthető, ha a szolgálat az azt vállaló személynek egész munkaerejét kizárólag és megszakítás nélkül a szolgálatadó részére veszi igénybe. Azt azonban nem,, aki meghatározott munkája elvégzése után a fennmaradt idejével és munkaerejével szabadon rendelkezhetett és néhányszor rendelkezett is. (Az adott esetben a munkavállaló havi 30 P. lakás és ellátás ellenében vállalta a felsorolt munkákat.) Következőleg igényének elbírálására a rendes bíróság hivatott. (1938. Hb. 14.) A gazdasági cselédi minőség, az 1907 : XLV. t.-c. 1. §-a értelmében — egyéb feltételektől eltekintve — egyrészt a szolgálat személyességét, állandóságát és folytonosságát, másrészt azt feltételezi, hogy a szolgálatot vállaló csupán a testi munkaerejét bocsátja a gazda rendelkezésére. A munka végzéséhez szükséges vagypni eszközök rendelkezésére bocsátása ellenben a gazda fel-1 adata, aki egyúttal — akár személyesen, akár megbízott útján — a szolgálat keretébe tartozó munkálatok irányításáról is gondoskodik. Ezenfelül kizárja a cselédi minőség megállapítását az 1907: XLV. t.-c. 1. §-ának 2. bekezdése akkor, ha a munkavállaló a gazdasági teendők elvégzésére részért szerződött. Az ilyen követe-